Szétdarabolt erőforrások?

Sokan kérdezik, miért foglalkozom ilyen sokféle dologgal. Nem lenne elég csak a tréning? Vagy csak a coaching? Megint valami merőben új dologba kezdek a művészetterápiás tanulmányokkal? Mi lesz az eddig megszerzett tapasztalataimmal? Nos, én azt gondolom, hogy mindig ugyanazzal foglalkozom: a hozzám forduló emberek támogatásával, amely során az általuk vágyott változások eléréséhez kerülnek közelebb. De az eszköztáram valóban sokrétű, mert sokszínűek azok, akik hozzám fordulnak. Ahhoz, hogy támogatni tudjam őket, egyaránt kell tudnom dolgozni egyénekkel és kisebb – nagyobb csoportokkal is. Kell tudnom rövid tematikát kínálnom és hosszabb idejű módszert ajánlanom. Kell, hogy legyenek olyan szakmai ismereteim, amelyekkel szükség esetén konkrét szervezetfejlesztési tanácsot tudok adni – de kell, hogy legyen technikám arra is, hogy az egyéni vagy team coaching módszerét alkalmazva ahhoz segítsem hozzá a hozzám forduló egyént vagy szervezetet, hogy személyre szabott támogatásommal megtalálja azt az egyedi megoldást, amely számára az adott esetben a leginkább elfogadható és kivitelezhető. Úgy érzem, minden egyes megtanult módszer színesíti a palettámat, mind kompetensebbé tesz arra, hogy speciális problémákhoz is jól hozzá tudjak nyúlni. Növeli a hatékonyságomat az, hogy ügyfeleimet több irányból is támogatni tudom. Az, hogy a jó pap is holtig tanul, nem üres szófordulat vagy frázis: mindig van lehetőség, amellyel tovább tudok fejlődni – és ezt a szemléletet kínálom a hozzám fordulóknak is, méghozzá a különféle módszerek egymást támogató, kiegészítő erejével együtt.