Ez meg milyen kérdés? Miféle ostobaság? Az én nevem, az én életem – hogyan is lehetne különválasztani őket?
Azt mondom, érdemes végiggondolni. Érdemes alaposan megvizsgálni, hogy kinek az életét éljük. Kinek az értékrendszeréhez, vágyaihoz, céljaihoz idomítjuk a saját mindennapjainkat? A sajátunkéhoz? Vagy valamikor régen, valaki más mondta meg, milyenek legyünk, mivé váljunk, hogyan éljünk? Hol vannak a saját életcéljaink, amelyek saját belsőnkből fakadnak? Megvalósítunk azokból is valamit? Vagy kötelességtudóan, fogunkat összeszorítva teljesítünk egy olyan programot, amit mások képzeltek el és írtak elő nekünk? Ha nem találjuk a helyünket saját mindennapjainkban, ha nem okoz örömöt az, ahogyan élünk, ha folytonos, de nehezen magyarázható hiányérzet gyötör valami másért, mint ami van, akkor itt az ideje, hogy alaposan megvizsgáljuk, mi tart vissza, mi gyengít és mi hajt előre, mi erősít! Ha nem jó, ami van, változtatni kell. Nem feltétlenül szükséges 180 fokos fordulatot vennünk, van, hogy a 90 fok lesz a jó, lehet, hogy a 15 foknyi lesz a megfelelő – és az is előfordulhat, hogy mindössze egyetlen foknyit kell korrigálnunk a jelenünkben ahhoz, hogy a jövőnk a saját kiteljesedésünk legyen. Akkor fogunk tudni jól váltani, ha kellő önismeret birtokában magunkat kérdezzük arról, hogy mi az a cél, ami felé a legnagyobb örömmel mennénk, még ha esetleg nagyobb erőfeszítéseket kíván is , mint a mások által kijelölt úton való továbbhaladás. Egy coaching folyamat alkalmas arra, hogy tisztázni tudjuk, mit akarunk.
Adj esélyt magadnak, ismerd meg magad, és változz úgy, hogy az jó legyen neked – add a neved a saját életedhez!