A novemberi kertben még nyílnak virágok, még van fa, ami zöldell, még nő a fű. A hőmérséklet még meghaladhatja a tíz fokot, de a tizennyolcat már nemigen éri el. Néha átdereng a ködön a nap – de sok a köd. Talaj menti fagyok már többször előfordulhatnak. Későn kel a nap és korán lemegy. Az októberben még színpompás fák közül sok már teljesen kopasz, sok fán alig-alig zörög már levél, ha jön a szél. És a szél jön, hűvös, sőt, kellemetlenül hideg is lehet. Sok a szürke, sok a barna. A kertben sok növény elszáradt, rothadásnak indult. Vajon van-e szépsége a rothadásnak vagy a penésznek? Az elmúlásnak? Van-e jó a múlandóságban? Szerethetjük-e azt, hogy valami már nem ifjúkori fényében ragyog? Tetszhet-e egy foltos levél? Egy foltos arc vagy kéz? Milyen lehet megöregedni? Lehet valami jó az öregségben? – ezekről beszélgettünk alkotás előtt és után.
