Mesét hallgatni, meséket olvasni felnőttként is jó. Hogy melyik életkorban épp milyen mesék szólítanak meg bennünket, az erősen függ attól, épp mi foglalkoztat, melyik mesében, melyik szereplőben találjuk meg magunkat. Ugyanaz a mese másként szólít meg minket, mint akár a mellettünk ülő csoporttagokat, akár saját magunkat egy más élethelyzetben. A meséket hallgatni, a mesék nyomán alkotni felszabadító, rejtett tudásokat tudatosító tevékenység. Amíg rajzolunk, magunkat formáljuk, amikor megosztjuk az alkotásokat egymással és beszélünk róluk, magunkat fejlesztjük. Mi magunk vagyunk, akik – ha eleinte akár csak egy percre is – kiszabadulunk az aranykalitkából, mi magunk fonunk a gyökereinkből erős kapcsokat, mi áhítozunk kincsekre, mi magunk vagyunk a kígyó, aki önnönmagával verseng, mi ülünk fel félelmeink medvéjére, hogy megszerezzük saját bátorságunkat. Mi magunk vagyunk a mese, bennünk van a varázslat.
