Sokan úgy vélik, hogy mindenki ismeri magát, nem kell ehhez semmiféle felesleges hókuszpókusz. Ez igaz, felesleges hókuszpókuszra tényleg semmi szükség. De vajon szükség van-e önismereti csoportokra vagy egyéni önismereti folyamatokra?
Nézzük meg, mi mindenből tevődik össze az önismeret!
Kell hozzá az, hogy tudatosan tekintsünk saját magunkra és képesek legyünk kritikusan szemlélni saját működésünket. Vigyázat! A kritikus szemlélődés nem elmarasztalást jelent, hanem azt, hogy képesek vagyunk értékelni a cselekedeteinket és eldönteni, hogy egy adott helyzetben mennyire volt az adott cselekvés célszerű, hatékony, etikus, stb. Az értékelés végén mondhatjuk azt, hogy igen, ez meg ez jó volt, de ezt vagy azt másképp is csinálhattuk volna. Ezt a folyamatot egy idő után persze egyedül is képesek leszünk elvégezni, de mire eljutunk erre a szintre, rengeteg különféle visszajelzésre van szükségünk életünk különböző szereplőitől. Meg kell tapasztalnunk, hogy amit csinálunk, az nem egyformán vált ki elismerést mindenkiből, hogy ugyanarra az alkotásunkra vagy tettünkre kaphatunk egyidőben nekünk tetsző és tőlünk idegen reakciókat is, hogy ugyanaz az ember is néha dicsér, máskor elmarasztal. Meg kell tapasztanunk azt, hogy az, hogy valakinek más a véleménye, az fakadhat eltérő nézőpontból – és megismerhetünk a miénktől eltérő nézőpontokat is. Megtanulhatjuk, hogy az eltérő vélemény nem kell, hogy ellenségeskedést szüljön, barátok véleménye is térhet el egymástól. Meg kell tanulnunk úgy beszélnünk saját nézőpontunkról és véleményünkről, hogy az ne bántson mást. Meg kell tanulnunk nem zsigerből megbántódni azon, ha valaki másképp lát valamit, mint mi. Meg kell tanulnunk meghallgatni egymást, tisztelni az eltérő véleményt is. Jó, ha megtanulunk úgy fogalmazni, hogy tényleg azt mondjuk, amit mondani szeretnénk. Jó, ha megtapasztaljuk, muilyen mások előtt beszélni. Hogy milyen közösen gondolkodni. Jó, ha tudunk együtt nevetni és az is jó, ha érzékennyé válunk mások problémáira, mert nem kell mindent átélnünk ahhoz, hogy megértsük, mit él át valaki más.
Az önismereti alkotócsoportokban azért vagyunk viszonylag kevesen, hogy jusson idő mindenre és jusson személyes figyelem mindenkire. Megtanulunk beszélni egymással. Megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor nem kell rohanni. Megtanulunk elmélyedni az alkotásban, saját gondolatainkban. Megtanuljuk felismerni saját érzelmeinket és megtapasztaljuk, hogy nem kell félnünk tőlük. Elkezdjük megismerni saját erősségeinket, rálátunk, hogy hogyan fejleszthetjük azokat a részeinket, amelyekben még fejlődnünk kell.
Mindezt hogyan? Beszélgetünk. Mesét, verset hallgatunk. Néha írunk is. Zenét hallgatunk. Festünk, rajzolunk, agyagozunk, vágunk, ragasztunk. Csendben vagyunk, aztán megint beszélgetünk. Rájövünk, hogy mindenkinek van véleménye, beszélgetni kezdünk. Eleinte ismeretlenek vagyunk egymásnak, de nagyon gyorsan telik az idő, és rövid idő múltán úgy érezzük, hogy megkedveltük a csoporttagokat. Aztán rádöbbenünk arra is, hogy ők is kedvelnek minket, mert mindenkiben van valami szerethető. Sokszor még magunkat is megkedveljük. És elkezdjük értékelni azt, amit tudunk. Rálátunk saját magunkra. Valahol itt kezdődik az önismeret – és mindig tudjuk mélyíteni, színesíteni az ismereteinket saját magunkról.
A csoport minimum 5 fővel indul és maximum 9 fővel működik.
A 30 órás csoportfoglalkozás ára fejenként 45.000 Ft, amely tartalmazza a csoportban felhasználandó eszközöket, anyagokat (papírok, kréták, festékekek, agyag, ragasztó, stb.), a helyiséghasználat árát és a csoportvezető művészetterapeuta díjazását. Az ár nem tartalmaz étkezést, a napi étkezésről mindenki maga gondoskodik. A csoportfoglalkozás OTP SZÉP kártyával is fizethető,.
Szeretettel várom az érdeklődő kamaszokat és szüleiket!
holdciklus@gmail.com, illetve 06 30 279 4098