Amikor veszteséget élünk át, úgy érezzük, elhagy az erőnk, és ez nehezíti a továbblépést. A gyásznak, a veszteségek elsiratásának van, és kell is hogy helye legyen az életünkben, hiszen mindannyian megtapasztaltunk már kisebb, nagyobb, sőt, akár kibírhatatlannak tűnő különböző veszteségeket. Egyértelműen gyászként gondolunk szeretteink, ismerőseink elvesztésére – de a haláleseteken túl is rengeteg veszteséget éltünk és élünk át, amelyek egy része talán nem is tudatosul, holott a gyász okozta fájdalom elönthet bennünket egy komolyabb betegség esetén, de akár egy várt és akart költözéskor, a szívet melengető büszkeség mellett gyermekeink önállósodásakor, bármely életszakasz lezárásakor, így egy munkahelyváltáskor is, különösen akkor, ha ez pályaelhagyással is együtt jár, esetleg tetézve azzal, ha külső kényszer hatására hoztuk meg a döntést, nem önként, dalolva.
Jó, ha a veszteségnek, a gyásznak tudunk időt adni – és az is jó, ha egy idő után el tudjuk kezdeni felfedezni magunkban azokat az erőforrásokat, amelyekkel folytatni tudjuk az életünket, talán jobb minőségben is, mint ahogy korábban képzeltük. Ehhez a munkához tudok támogatást adni irodalomterapeutaként, művészetterapeutaként, gyászcsoportvezetőként – de akár szervezetfejlesztő, munkajogi tanácsadó szakemberként vagy volt pedagógusként is.
A csoportfoglalkozások OTP SZÉP kártyával is fizethetők!
Július 11-12-13-án 18-20 óráig három alkalmas, maximum 8 fős online irodalomterápiás erőforráskereső csoportba várom az érdeklődőket a linken található adatlapon: https://forms.gle/DhSrVTwQKbZnyy2D6
