Németh Márta

A művészetterápiás eszköztárnak hagyományosan nem része a fonalakkal végzett munka, most mégis Életfákat ábrázoló fonalmunkákból válogattam. Hogy miért dolgozok fonalakkal is? Mert azt tapasztalom, hogy a fonalakkal végzett munkáknál tudják leginkább elengedni a magukkal kapcsolatos elvárásaikat a résztvevők. Elvárják maguktól, hogy „jól rajzoljanak”, „szépen fessenek”, szabadkoznak, hogy nem elég ügyesen agyagoznak – túl erős a kontroll, túl sok az elvárás, túlzottan félnek attól, hogy amit alkotnak, nem lesz „elég jó” – pedig mindig az. Funkcionalitásában – vagyis felvillant egy részt magunkból. Megmutat valamit abból, hogy hogyan gondolkodunk, mennyire vagyunk precízek, hogyan tervezünk (vagy hogyan nem), rávilágít, hogy mit tartunk fókuszban, mire figyelünk, mi fontos. Az esztétikai jellemzők és a kézügyességnek nevezett valami szinte mellékesek a terápiás csoportműködés szempontjából.

A fák mindig részei voltak az emberek életének, nemcsak fizikai megjelenésükben, de szellemi és lelki értelemben is, hiszen a fák olyan sokjelentésű szimbólumok, amilyennel kevéssel találkozunk. Az Életfa ősi szimbólum, az élet fája minden civilizációban megjelenik. Közös bennük az az értelmezés, hogy az életfa összeköti a fizikai és a spirituális világot. Gondoljunk csak Az égig érő fa mesére! A fa – hasonlóan az emberhez – törékeny csemeteként kezdi az életét. A körülmények erősen meghatározzák, hogy saját öröklött tulajdonságai milyen mértékben tudnak felszínre kerülni. Védett, tápanyagdús környezetben hatalmassá fejlődik, silány körülmények közt csenevész marad. A fák egy része hatalmas és akár többezer évig is élnek, mások kisebbek, rövidebb életűek, de gyümölcsöt, árnyékot adnak, viráguklkal, kérgükkel gyógyítanak – az ember élete elképzelhetetlen a fák nélkül. A fák mindig a természet törvényeinek engedelmeskednek, a természet körforgása szerint élnek, létezésük együtt hullámzik a természettel. A családfa is életfa. Az ősöktől, a gyökerektől ágazik felfelé, terebélyesedik, ahogy szaporodnak az utódok. A fa jelképezheti az állandóságot éppúgy, mint az örökös változást. Életfáink mi magunk vagyunk, ahány élet és életszakasz, annyiféle fa.

Jelentkezés: https://forms.gle/1fSf9G82tm9QixVN8

Amikor veszteséget élünk át, úgy érezzük, elhagy az erőnk, és ez nehezíti a továbblépést. A gyásznak, a veszteségek elsiratásának van, és kell is hogy helye legyen az életünkben, hiszen mindannyian megtapasztaltunk már kisebb, nagyobb, sőt, akár kibírhatatlannak tűnő különböző veszteségeket. Egyértelműen gyászként gondolunk szeretteink, ismerőseink elvesztésére – de a haláleseteken túl is rengeteg veszteséget éltünk és élünk át, amelyek egy része talán nem is tudatosul, holott a gyász okozta fájdalom elönthet bennünket egy komolyabb betegség esetén, de akár egy várt és akart költözéskor, a szívet melengető büszkeség mellett gyermekeink önállósodásakor, bármely életszakasz lezárásakor, így egy munkahelyváltáskor is, különösen akkor, ha ez pályaelhagyással is együtt jár, esetleg tetézve azzal, ha külső kényszer hatására hoztuk meg a döntést, nem önként, dalolva.

Jó, ha a veszteségnek, a gyásznak tudunk az életünkben helyet és időt adni – és az is jó, ha egy idő után el tudjuk kezdeni felfedezni magunkban azokat az erőforrásokat, amelyekkel folytatni tudjuk az életünket, talán jobb minőségben is, mint ahogy korábban képzeltük. Ehhez a munkához tudok támogatást adni irodalomterapeutaként, művészetterapeutaként, gyászcsoportvezetőként – de akár szervezetfejlesztő, munkajogi tanácsadó szakemberként vagy volt pedagógusként is.

Augusztus  28-29-30-án, hétfőtől szerdáig, három egymást követő napon 18-20 óráig három alkalmas online irodalomterápiás erőforráskereső csoportba várom az érdeklődőket.

Öt teljes nap ismeretlen emberekkel, öt teljes nap ismeretlen technikákkal. Sokaknak egyszerre tűnik beláthatatlanul hosszúnak és nagyon rövidnek, de azt kevesen hiszik el, hogy minden nap végére nagyon elfáradunk. Elfáradunk abban, hogy dolgozunk az alkotásainkon, figyelünk másokra és magunkra, aztán dolgozunk magunkon is. Az alkotások és a beszélgetések során tükrök sokaságában vizsgáljuk magunkat, és nem mindig szép az, amit látunk, nem mindig könnyen hordozható. Az önismereti munka időnként nagy meglepetéseket tartogat – sokszor előbukkannak eddig rejtett pozitív képek is, de rálátunk saját gyengeségeinkre is, és sem ezzel, sem azzal nem mindig könnyű szembenézni. Igen, a pozitív dolgokkal sem, mert épp úgy feladatot rónak ránk, mint a gyengeségek. Az utóbbiakat fejleszteni, korrigálni kell, az előbbiekkel élni – és ez nem kis feladat. A terapeuta mellett sokat segít a csoport abban is, hogy jobban vagy másképp lássuk magunkat, és abban is, hogy elbírjuk, amit látunk.

Ebben az öt napban dolgoztunk virágokkal, terményekkel, kövekkel, színespapírral, újságpapírral, por- és olajpasztell krétával, agyaggal, akvarell festékkel és fonalakkal is. Téptünk, vágtunk, ragasztottunk, színeztünk, formáztunk – és írtunk, olvastunk is. Olvastunk novellát, verset, mesét, aztán írtunk folytatást egy felolvasott versnek, írtunk haikukat, nem is akármilyeneket! És rengeteget beszélgettünk, életről, halálról, sikerekről és kudarcokról, identitásról, iskoláról, célokról, tervekről, hobbikról, motvációkról. Volt sírás is, volt nevetés is. És a végén mindannyian, akik elég bátrak és kitartóak voltunk, és végigcsináltuk mindezt együtt, azzal jöttünk el, hogy megérte.

Amikor veszteséget élünk át, úgy érezzük, elhagy az erőnk, és ez nehezíti a továbblépést. A gyásznak, a veszteségek elsiratásának van, és kell is hogy helye legyen az életünkben, hiszen mindannyian megtapasztaltunk már kisebb, nagyobb, sőt, akár kibírhatatlannak tűnő különböző veszteségeket. Egyértelműen gyászként gondolunk szeretteink, ismerőseink elvesztésére – de a haláleseteken túl is rengeteg veszteséget éltünk és élünk át, amelyek egy része talán nem is tudatosul, holott a gyász okozta fájdalom elönthet bennünket egy komolyabb betegség esetén, de akár egy várt és akart költözéskor, a szívet melengető büszkeség mellett gyermekeink önállósodásakor, bármely életszakasz lezárásakor, így egy munkahelyváltáskor is, különösen akkor, ha ez pályaelhagyással is együtt jár, esetleg tetézve azzal, ha külső kényszer hatására hoztuk meg a döntést, nem önként, dalolva.

Jó, ha a veszteségnek, a gyásznak tudunk időt adni – és az is jó, ha egy idő után el tudjuk kezdeni felfedezni magunkban azokat az erőforrásokat, amelyekkel folytatni tudjuk az életünket, talán jobb minőségben is, mint ahogy korábban képzeltük. Ehhez a munkához tudok támogatást adni irodalomterapeutaként, művészetterapeutaként, gyászcsoportvezetőként – de akár szervezetfejlesztő, munkajogi tanácsadó szakemberként vagy volt pedagógusként is.

A csoportfoglalkozások OTP SZÉP kártyával is fizethetők!

Július 11-12-13-án 18-20 óráig három alkalmas, maximum 8 fős online irodalomterápiás erőforráskereső csoportba várom az érdeklődőket a linken található adatlapon: https://forms.gle/DhSrVTwQKbZnyy2D6

Ötödik éve szervezek és vezetek nyári önismereti művészetterápiás alkotócsoportokat kamaszoknak a zuglói japán kertben. Az ötnapos alkalmak mindig az önismeretről, annak egészéről vagy egy-egy kiemelt szegmenséről szólnak. A markáns külső, belső átalakulásokon áteső kamaszoknak különösen fontos, hogy egy biztonságos közegben saját alkotásaikon és azzal egyidejűleg mások prizmáin át is ránézhessenek saját magukra. Sokan megrémülnek, ha megpillantják saját indulataikat, mély érzelmeiket, és felteszik a kérdést, hogy vajon normálisak-e egyáltalán ezek az érzések, késztetések, vajon normálisak-e ők maguk? Ezekre a kérdésekre egyedül lehetetlen válaszokat találni. Ezeket a félelmeket is, az indulatokat is, a magányosság okozta szorongásokat is segíthet kezelni egy önismereti folyamat. Öt nap persze ritkán „elég” mindenre – de arra igen, hogy bepillanthassanak mások kulisszái mögé is, lássák, hogy mások is küszködnek hasonló kérdésekkel. Arra is elég, hogy azt megtapasztalják, hogy létezik biztonságos kortárscsoport és elfogadó felnőtt kísérő is létezik. Megtapasztalhatják, hogy minden kérdés feltehető, és ha nincs is mindenre egzakt válasz, de bármiről lehet beszélgetni. Az alkotások mindegyike mély kútból érkezik, és mindben benne van a válasz vagy a megoldás lehetőségének felcsillogó sugara is. Mint minden évben, most is nagyon kíváncsian várom a csoportokat, a megszületendő alkotásokat, a beszélgetéseket.

Regisztráció csoportba:

https://forms.gle/EawyCyPfYvLpVKiF8

Kiket várok?

Azokat, akik egy támogató felnőtt társaságban keresnek és találnak megoldásokat az élethelyzetük adta kihívásokra.

Mikor?

Hétfőn esténként 18.30-tól 20 óráig.

Hány alkalommal találkozunk?

Minden alkalomhoz szabadon lehet csatlakozni, egy-egy alkalom akkor jön létre, ha egy alkalomra legalább három fő jelzi a részvételi szándékát, legkésőbb az ülést közvetlenül megelőző péntek este 20 óráig.

Hol találkozunk?

Online platformon, a jelentkezőknek kiküldött linken.

Minden alkalommal ott kell lenni?

Nem. Ez most nyitott csoport, bárki bármelyik alkalomhoz csatlakozhat.

Mennyibe kerül?

Szeptemberig kedvezménnyel, 3500 Ft/fő/alkalom.

Hogyan lehet fizetni?

Átutalással vagy OTP SZÉP kártyával fizethető.

Hány főből áll egy csoport?

Minimum 3 fővel indulunk, maximum 10 fő „fér be” egy csoportba.

Mit csinálunk?

Beszélünk, hallgatunk, megbeszélünk, meghallgatunk – egy védett, támogató közegben minden alkalommal más-más szövegből (lehet vers, próza, dalszöveg) kiindulva beszélgetünk élethelyzetünk különböző aspektusairól irodalomterápiás módszertan felhasználásával.

Hogyan tudok jelentkezni?

A linkre kattintva megnyíló regisztrációs adatlapon keresztül:

https://forms.gle/EawyCyPfYvLpVKiF8

Két év intenzív tanulást és gyakorlati munkát követően megírtam, majd megvédtem a szakdolgozatomat a PTE BTK Irodalomterápia/Biblioterápia szakán és irodalomterapeutává váltam.

Nagyon vártam már, hogy a művészetterápiás csoportok mellett végre irodalomterápiás csoportokat is indíthassak – mindkettő csodálatos módszer a művészetek erejével támogat, segít a változásban. Imádok szövegekkel dolgozni, és nem utolsó szempont az sem, hogy míg művészetterápiás csoportokat én csak személyes jelenléttel indítok, addig irodalomterápiás folyamatokat online csoportban is hitelesnek érzek.

A nyár folyamán minden induló irodalomterápiás csoportomat jelentős árkedvezménnyel indítom, hogy legyen módja mindenkinek kipróbálni ezt a műfajt is.

A június 19-23-ig tervezett önismereti kamasztábor érdeklődés hiányában elmarad. Ha valaki szívesen jelentkezne egyéni foglalkozásra vagy csoportba (máskor, más helyszínre), annak a jelentkezését, érdeklődését továbbra is szeretettel várom a holdciklus@gmail.com e-mail címre.

A művészetterápia nagyon szelíd eszköz. Festünk, rajzolunk, agyagozunk, beszélgetünk, relaxálunk – verset, mesét, egyéb szöveget olvasunk, zenét hallgatunk, esetleg magunk is zenélünk, aztán megint alkotunk, megint beszélgetünk, ismét alkotunk. Amikor az önismeret, vagy annak valamely szegmense a cél, akkor az alkotásoknak nem az a szerepük, hogy esztétikusak, szépek legyenek, hanem „elég”, ha olyan eszközökként funkcionálnak, amelynek segítségével jobban rálátunk saját magunkra, jobban meg tudjuk mutatni, mit érzünk vagy gondolunk, mert sok belső tartalmat könnyebb valamilyen képpel megjeleníteni, mint verbalizálni, azaz kimondani. Minden alkotásnak megvan a története és mind közelebb vitt valakit (volt, hogy egy egész csoportot) ahhoz, hogy jobban értse önmagát.

Vidám, kalandokkal teli nyarat kívánok néhány olyan alkotással, amelyek korábbi foglalkozásokon készültek:

Regisztrálni az alábbi linken lehetséges:

https://forms.gle/T5tMmRK9yQkR23yq5

Tudnivalók a csoportról:

http://nemethmarta.hu/2023/05/15/nyari-onismereti-alkotocsoport-kamaszoknak-junius-19-23/