Egy nehéz poszt

Jó másfél hónapja, nyár közepén kezdtem el hirdetni egy csoportot, Megküzdési stratégiák címmel. Mire meghirdettem, túl voltam jó néhány órán, amit beletettem ebbe a tematikába. Kitaláltam, milyen állomásokon át ívelne a folyamat, mikor, milyen verset, szöveget olvasnék fel, milyen zenét hallgatnánk hozzá, milyen témákat érintenénk mindenképpen ahhoz, hogy a tízalkalmas folyamat végén mindenki úgy érezze, gazdagodott. Persze a folyamatot mindig alakítják a résztvevők is, ezért ki lehet tűzni sarokpontokat, de a teljes folyamatot nem lehet pontosan kitalálni, leírni, hiszen minden csoport más és más, a konkrét résztvevők személyiségétől és aktuális élethelyzetétől sosem független. A csoportba öten jelentkeztek – és a csoport végül mégsem jött létre, mert végül kevesen voltak.

Hány ember kell egy csoporthoz? Szociológiai értelemben minimum három. Művészetterápiás csoportokban az ideális a 5-9 fő, ennél több emberrel nehéz lenne dolgozni, mert nem jutna mindenkire elég idő és elég figyelem. Ennél kevesebbel nem elég hatékony, folyton változó, előre bejósolhatatlan  létszámmal viszont szinte lehetetlen. A művészetterápiás módszert ugyan egyéni terápiákra is lehet használni, de másképp épül fel egy-egy alkalom, ha egyénileg dologozunk valakivel és másképp, ha csoportban. Kétszemélyes helyzetben mások a hangsúlyok, más az ütemezés és némileg a feladatok is módosulnak a csoportban történő munkához képest. Amikor csoportot tervezek, úgy számolom ki az egyes alkalmak témáit és feladatait, hogy mindenkire elegendő idő jusson. Ha öt főre tervezem az alkalmat, az bizony két emberrel döcögni fog, ott rögtönözni kell.  Persze mindig rugalmasnak kell lenni, de ez plusz alkalmazkodást is kíván. Nemcsak tőlem, a jelen lévő csoporttagoktól is. Ha csoportfeladatot tervezek öt-hat főre, az páros munkában nem úgy fog működni. És hogy hogyan lesz az öt jelentkezőből kettő? Vis major. Bármi közbejöhet. Bármi, ha nem elég fontos az ottlét. És néhány dolog még akkor is, ha valóban fontos.

Különösen nehéz, ha a bizalomépítés időszakának kezdetén, épp az első alkalom sérül, mert azt szinte lehetetlen helyreállítani. Akár önhibáján kívül nem tudott eljönni valaki mégsem, akár az a helyzet áll elő, hogy kiderül, valaki nem ismeri az elköteleződés, a szavahihetőség, a másokért is vállalt felelősség fogalmát, a csoport borul. Ha egy emberrel történik valami, kivédhető. Az első alkalom egy hiányzóval is nagyon nehéz helyzetet teremt, két hiányzóval alapvetően változik meg – és öt ember helyett kettővel megcsinálni ugyanazt, az lehetetlen.  Aki felelőtlen saját vállalásait tekintve, az ilyenkor nemcsak a saját épülését akadályozza meg és veszélyezteti, hanem a jelenlévő többiekét is. Ha az első alkalomkor több irányból is sérül a csoport, elvész a bizalom, a beletett idő, a sok előzetes munka, és az addig ráköltött pénz is – hiszen nincs ingyen sem az idő, sem a teremfoglalás, sem az eszközök.

Persze mindenből lehet tanulni, még ha nem is mindenből esik jól tanulni. Nagy tanulság, hogy bármennyire is szeretek egy témát, nem szabad jobban akarni egy csoport létrejöttét, mint ahogyan azt a résztvevők akarják. Türelmesen ki kell várni, amíg megfelelő számú jelentkező összejön, nem szabad sürgetni, sem korábban, sem kevesebb emberrel elindítani.

És végül: nem szabad feladni. Akkor sem, ha úgy tűnik, túl nagy veszteség és fájó kudarc elengedni. Meg lehet csinálni máskor, másutt, másokkal, kicsit másképp – hiszen minden megvalósult vagy megvalósulatlan folyamattal épül és fejlődik a terapeuta is.

Beszámoló a betekintőről

Nagyon készültem erre az alkalomra, eleinte úgy is tűnt, hogy a betekintő csoport betelt – végül mégis családiasan kis létszámban töltöttük a délutánt. A résztvevők egyike sem vett még részt hasonló programon, a technikákat is csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem ismerték. Hamarosan kapunk tőlük néhány sornyi írásos visszajelzést – de addig is hozzájárultak ahhoz, hogy megmutassam az alkotásaikat.

Az első téma az ősz volt, illetve a változások, ehhez porpasztell krétát használtunk, a második alkotás pedig egy válasz arra a kérdésre, hogy “mi a jó?” – ezt montázzsal oldottuk meg.

De én tényleg nem tudok rajzolni! Nem baj?

A művészetterápiás foglalkozások semmiféle művészi előképzettséget vagy tehetséget nem igényelnek – halljuk, látjuk a hirdetésekben, és szóban is mindig elmondják a terapeuták. De vajon ez igaz? Tényleg nem kell tudni rajzolni? Nem kell kreativitás? Kézügyesség? Fantázia? Nem kell tudni, hogy miben más a porpasztell és az olajpasztell? Nem baj, ha valakinek tizenévesen volt utoljára festőecset a kezében? Nem gond, ha nem tudja, mi a különbség az akvarell és az akrilfesték közt? Olyan szívesen jelentkeznék – mondják sokan – de én tényleg nem tudok rajzolni! Sosem tudtam! Botfülem van, botkezem, botlábam… És erre a terapeuta azt feleli: semmiféle hátrányt nem szenved amiatt senki, hogy úgy hiszi magáról, hogy  nem tud rajzolni. Mert itt igazán nem kell tudni. De tényleg nem számít?

Nos, a hír igaz!

Ahhoz, hogy az alkotás terápiás hatásai érvényesüljenek, nem kell tudni rajzolni. Egy kicsit sem. Elég, ha valaki képes megfogni egy eszközt – krétát, cseruzát, ecsetet, agyagot, papírt, ollót, ragasztót – és képes nyomot hagyni vele. Ha el tudja vágni, össze tudja tépni, meg tudja gyűrni vagy ragasztóval be tudja kenni a papírt, már jó. Ha a kezébe vett kréta, ceruza, festék, tus nyomot hagy a papíron, már jó. Ha az agyagba bele tudja nyomni egy ujját, vagy ha egy darab agyagot megcsavar, már jó. Ha meghall egy zenét, verset, egyéb szöveget, és azon elgondolkodni, ha dúdolni kezdi, ha fejben folytatja, már jó.

Nem az esztétikailag is értékelhető alkotásokért dolgozunk. Az eszközök használata tanulható – ha valaki szeretne benne fejlődni, az lehetséges. A kreativitás, a kézügyesség, a fantázia fejleszthető, az ember változik – többek közt ezek a változások adják a terápiás hatást is.

Nem tilos persze esztitikailag is értékelhető alkotásokat létrehozni, de nem elvárás, nem cél. Mutatok néhány alkotást – mind más, de mind része volt a változásnak. Egyik sem ér többet vagy kevesebbet a többinél.

Helló, ősz! – ingyenes betekintő alkalom a művészetterápiás önismereti módszerbe

Szeptemberben jó lehetőség nyílik kipróbálni, saját tapasztalatot szerezni, kérdezni, hiszen a résztvevők a háromórás ingyenes alkalommal bepillantást nyerhetnek ennek a gyönyörű, izgalmas módszernek a működésébe. Szeretettel várom az érdeklődőket, az alábbi linken lehet regisztrálni:

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSepbko_zt-4hwbyBpP-en0KLvXjhLUQqZtw4mpuNE7e8R576A/viewform?vc=0&c=0&w=1&flr=0

 

Megküzdési stratégiák fejlesztése – jelentkezés a szeptemberi csoportokba

Miközben alkotunk, létrehozunk valamit, megélhetjük kreativitásunkat, kompetensnek érezhetjük magunkat, alkotásaink nyomán láthatóbbá válhatunk. A terapeuta és a csoporttagok visszajelzései megannyi szögből mutatnak tükörképet nekünk saját magunkról. A beszélgetések, amelyekben részt veszünk, akár aktív beszélőként, akár figyelmes hallgatóként, szempontokat és támpontokat adnak ahhoz, ahogy magunkról vagy a világról gondolkodhatunk. Megélhetjük, hogy mások megnyílnak előttünk és hogy mi megnyílunk mások előtt, felhasználhatjuk a fejlődésünkhöz, hogy a csoport észreveszi és visszajelzi rejtett tulajdonságainkat, erősségeinket és fejlesztendő területeinket egyaránt. Elfogad, megtart, támogat. Bővülő önismeretünk által fejlődik önértékelésünk, egyre nagyobb önbizalommal képviseljük saját magunkat, egyre inkább hatással leszünk saját életünkre a folyton változó és sokszor komoly kihívásokat nyújtó környezetben is. Mindezek mellett alkotni maga a varázslat!

Jelentkezési lap a csoportba:

https://docs.google.com/forms/d/1C7n3JDiLFWMU2pIH26aqlM6D-SfN0xXN20t_7n2-R88

 

Ellentétek vonzásában

Április 2-án és 3-án 10-15 óráig kétnapos önismereti hétvégére várom a jelentkezőket, ahol kapcsolatainkkal, választásainkkal fogunk foglalkozni.  Alkotásaink segítségével szó eshet a párkapcsolatok mellett barátságokról, szülő-gyerek kapcsolatról, testvéri, munkatársi viszonyokról. A kétnapos foglalkozás ára 15.000 Ft. Egy-egy napra akkor lehet jelentkezni, ha a mindkét napra jelentkezők nem töltik meg a csoportot (minimum 5, maximum 9 fővel indul a csoport) – ebben az esetben egy nap díja 10.000 Ft.

Nőnapi ajándék

A Kiteljesedés programra március 7-én és 8-án 25%-os kedvezménnyel lehet jelentkezni, így a program teljes ára 36.750 Ft, amit előre utalással lehet teljesíteni. Részletfizetés ebben az esetben nem lehetséges. A kedvezmény 2022. március 7-én 0 órától március 8-án 24 óráig él – és ezzel a jelentkezés erre a programra le is zárul.

Kiteljesedés

A női életút folytonos változások sora. Vajon mennyire kezeljük tudatosan életfeladatainkat? Hogyan tudunk tenni azért, hogy életünk minden szakaszát a maga teljességében élhessük meg? A múlt tényein már nem tudunk változtatni, de tudatosan újraértelmezhetjük azokat a jövőnk érdekében – mert a jövőnk még tervezhető, és soha nem késő megértéssel és szeretettel fordulni saját magunk felé.
A mesék évszázadokon át csiszolódtak, gömbölyödtek, míg olyan drágakövekké nem váltak, amelyeket magunknál hordva segítséget jelenthetnek saját életutunk megértésében, és támaszt adhatnak a mindennapok jobb megéléséhez. A mesék elrepítenek minket saját legbelső önmagunkhoz. Szó esik benne gyerekkorról, a szülői ház elhagyásáról, nehézségekről és megküzdésről, barátságról, szerelemről, életről, halálról.
Vajon mindenki emlékszik még, mi volt a kedvenc meséje gyerekkorában? Mindenki tudja, hogy miért éppen azt akarta hallani vagy olvasni újra meg újra? Kinek a szerepébe bújt volna legszívesebben? Melyik mesében ki vagy mi volt az, akitől félt? Régen is, most is mindenkit más szólít meg ugyanabban a történetben is. Van, akit a szerelem, a párra találás, mást a szülő-gyerek kapcsolat, van, akit az élet küzdelmei, veszteségei, mást ugyanezekben a mesékben, ugyanekkor a sors tanításai, ajándékai. Azért dolgozunk csoportban, hogy a saját nézőpontunk mellett más, különböző szemszögekből és élethelyzetekből is ránézhessünk az egyes témákra.
A hét találkozás során hétszer lebbentjük fel a fátylat egy-egy meséről, hét alkotást hozunk létre, hétszer merülünk el saját magunkban – és legalább hetvenhétszer megújulva vághatunk neki saját életünk újabb kalandjainak.
A csoportba való jelentkezéshez művészeti előképzettség nem szükséges, elegendő nyitottnak lenni magunkra és a Kincskereső meseterápiás módszer nyújtotta újdonságokra.
Hogyan dolgozunk? A csoport létszáma 3-9 fő, relaxálunk, mesét hallgatunk, megkeressük belső képeinket, alkotunk, beszélgetünk.
Első alkalom: 2022. március 16.
Részvételi díj: 7000 Ft/alkalom. (Egy összegben előre befizetve a hét alkalmat: 6000 Ft/alkalom)
Helyszín: Bp. XVII. kerület, közvetlenül a Balassi Gimnáziumnál
Időpontok: március 16-tól összesen hét alkalommal találkozunk, szerdánként 18.00 – 21.00 óráig. Az alkalmak: március 16., 23., 30., április 6., 13., 20., 27.
Jelentkezni az alábbi linken lehet:
https://forms.gle/dp5KjBdFmwxEJKFc6
Jelentkezési határidő: 2022. március 9.

A fény születése

Az évnek ebben a hideg, ködös, sokszor sötétségbe burkolózó szakaszában, amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák, amikor nagyon vágyunk a melegségre és a fényre, különösen fontos megtalálnunk saját belső fényeinket. A csoportban ma mesét olvastunk/hallgattunk, majd arról beszélgettünk, hogy ki honnan meríti az erőt, ami a legnehezebb időszakokban is életben tartja és hajtja előre. Szó esett arról is, hogy kit mi motivál, mi tart meg, mi segít és támogat abban, hogy megvívja mindennapi harcait. A legfontosabb megtartó és teremtő erőt a kapcsolatokban, a bizalmon alapuló szövetségekben, a szeretetben, a barátságokban, szerelmekben, a másokhoz és az önmagunkhoz való hűségben találtuk meg.

 

Félelmek

A félelmeink sem azonosak. Sokszor homályosan, megfoghatatlanul gomolyognak bennünk, de ha megvizsgáljuk őket, kiderülhet, hogy van színük, formájuk, terjedelmük, intenzitásuk. Valamiből megszületnek, valamiből táplálkoznak. Honnan jönnek? Mi élteti őket? És a legfontosabb: hogyan tudjuk őket kezelni? Megbarátkozhatunk velük? Ártanak vagy segítenek? Megszelídíthetőek? Legyőzhetőek? Eltüntethetőek? Hogyan? Az érzelmek sokszor nehezen kifejezhetőek, ezért ha alkotásainkkal megjelenítjük a félelmeket, könnyebbé válik az is, hogy beszéljünk róluk.