Egy nehéz poszt

Jó másfél hónapja, nyár közepén kezdtem el hirdetni egy csoportot, Megküzdési stratégiák címmel. Mire meghirdettem, túl voltam jó néhány órán, amit beletettem ebbe a tematikába. Kitaláltam, milyen állomásokon át ívelne a folyamat, mikor, milyen verset, szöveget olvasnék fel, milyen zenét hallgatnánk hozzá, milyen témákat érintenénk mindenképpen ahhoz, hogy a tízalkalmas folyamat végén mindenki úgy érezze, gazdagodott. Persze a folyamatot mindig alakítják a résztvevők is, ezért ki lehet tűzni sarokpontokat, de a teljes folyamatot nem lehet pontosan kitalálni, leírni, hiszen minden csoport más és más, a konkrét résztvevők személyiségétől és aktuális élethelyzetétől sosem független. A csoportba öten jelentkeztek – és a csoport végül mégsem jött létre, mert végül kevesen voltak.

Hány ember kell egy csoporthoz? Szociológiai értelemben minimum három. Művészetterápiás csoportokban az ideális a 5-9 fő, ennél több emberrel nehéz lenne dolgozni, mert nem jutna mindenkire elég idő és elég figyelem. Ennél kevesebbel nem elég hatékony, folyton változó, előre bejósolhatatlan  létszámmal viszont szinte lehetetlen. A művészetterápiás módszert ugyan egyéni terápiákra is lehet használni, de másképp épül fel egy-egy alkalom, ha egyénileg dologozunk valakivel és másképp, ha csoportban. Kétszemélyes helyzetben mások a hangsúlyok, más az ütemezés és némileg a feladatok is módosulnak a csoportban történő munkához képest. Amikor csoportot tervezek, úgy számolom ki az egyes alkalmak témáit és feladatait, hogy mindenkire elegendő idő jusson. Ha öt főre tervezem az alkalmat, az bizony két emberrel döcögni fog, ott rögtönözni kell.  Persze mindig rugalmasnak kell lenni, de ez plusz alkalmazkodást is kíván. Nemcsak tőlem, a jelen lévő csoporttagoktól is. Ha csoportfeladatot tervezek öt-hat főre, az páros munkában nem úgy fog működni. És hogy hogyan lesz az öt jelentkezőből kettő? Vis major. Bármi közbejöhet. Bármi, ha nem elég fontos az ottlét. És néhány dolog még akkor is, ha valóban fontos.

Különösen nehéz, ha a bizalomépítés időszakának kezdetén, épp az első alkalom sérül, mert azt szinte lehetetlen helyreállítani. Akár önhibáján kívül nem tudott eljönni valaki mégsem, akár az a helyzet áll elő, hogy kiderül, valaki nem ismeri az elköteleződés, a szavahihetőség, a másokért is vállalt felelősség fogalmát, a csoport borul. Ha egy emberrel történik valami, kivédhető. Az első alkalom egy hiányzóval is nagyon nehéz helyzetet teremt, két hiányzóval alapvetően változik meg – és öt ember helyett kettővel megcsinálni ugyanazt, az lehetetlen.  Aki felelőtlen saját vállalásait tekintve, az ilyenkor nemcsak a saját épülését akadályozza meg és veszélyezteti, hanem a jelenlévő többiekét is. Ha az első alkalomkor több irányból is sérül a csoport, elvész a bizalom, a beletett idő, a sok előzetes munka, és az addig ráköltött pénz is – hiszen nincs ingyen sem az idő, sem a teremfoglalás, sem az eszközök.

Persze mindenből lehet tanulni, még ha nem is mindenből esik jól tanulni. Nagy tanulság, hogy bármennyire is szeretek egy témát, nem szabad jobban akarni egy csoport létrejöttét, mint ahogyan azt a résztvevők akarják. Türelmesen ki kell várni, amíg megfelelő számú jelentkező összejön, nem szabad sürgetni, sem korábban, sem kevesebb emberrel elindítani.

És végül: nem szabad feladni. Akkor sem, ha úgy tűnik, túl nagy veszteség és fájó kudarc elengedni. Meg lehet csinálni máskor, másutt, másokkal, kicsit másképp – hiszen minden megvalósult vagy megvalósulatlan folyamattal épül és fejlődik a terapeuta is.

De én tényleg nem tudok rajzolni! Nem baj?

A művészetterápiás foglalkozások semmiféle művészi előképzettséget vagy tehetséget nem igényelnek – halljuk, látjuk a hirdetésekben, és szóban is mindig elmondják a terapeuták. De vajon ez igaz? Tényleg nem kell tudni rajzolni? Nem kell kreativitás? Kézügyesség? Fantázia? Nem kell tudni, hogy miben más a porpasztell és az olajpasztell? Nem baj, ha valakinek tizenévesen volt utoljára festőecset a kezében? Nem gond, ha nem tudja, mi a különbség az akvarell és az akrilfesték közt? Olyan szívesen jelentkeznék – mondják sokan – de én tényleg nem tudok rajzolni! Sosem tudtam! Botfülem van, botkezem, botlábam… És erre a terapeuta azt feleli: semmiféle hátrányt nem szenved amiatt senki, hogy úgy hiszi magáról, hogy  nem tud rajzolni. Mert itt igazán nem kell tudni. De tényleg nem számít?

Nos, a hír igaz!

Ahhoz, hogy az alkotás terápiás hatásai érvényesüljenek, nem kell tudni rajzolni. Egy kicsit sem. Elég, ha valaki képes megfogni egy eszközt – krétát, cseruzát, ecsetet, agyagot, papírt, ollót, ragasztót – és képes nyomot hagyni vele. Ha el tudja vágni, össze tudja tépni, meg tudja gyűrni vagy ragasztóval be tudja kenni a papírt, már jó. Ha a kezébe vett kréta, ceruza, festék, tus nyomot hagy a papíron, már jó. Ha az agyagba bele tudja nyomni egy ujját, vagy ha egy darab agyagot megcsavar, már jó. Ha meghall egy zenét, verset, egyéb szöveget, és azon elgondolkodni, ha dúdolni kezdi, ha fejben folytatja, már jó.

Nem az esztétikailag is értékelhető alkotásokért dolgozunk. Az eszközök használata tanulható – ha valaki szeretne benne fejlődni, az lehetséges. A kreativitás, a kézügyesség, a fantázia fejleszthető, az ember változik – többek közt ezek a változások adják a terápiás hatást is.

Nem tilos persze esztitikailag is értékelhető alkotásokat létrehozni, de nem elvárás, nem cél. Mutatok néhány alkotást – mind más, de mind része volt a változásnak. Egyik sem ér többet vagy kevesebbet a többinél.

Ellentétek vonzásában

Április 2-án és 3-án 10-15 óráig kétnapos önismereti hétvégére várom a jelentkezőket, ahol kapcsolatainkkal, választásainkkal fogunk foglalkozni.  Alkotásaink segítségével szó eshet a párkapcsolatok mellett barátságokról, szülő-gyerek kapcsolatról, testvéri, munkatársi viszonyokról. A kétnapos foglalkozás ára 15.000 Ft. Egy-egy napra akkor lehet jelentkezni, ha a mindkét napra jelentkezők nem töltik meg a csoportot (minimum 5, maximum 9 fővel indul a csoport) – ebben az esetben egy nap díja 10.000 Ft.

Nőnapi ajándék

A Kiteljesedés programra március 7-én és 8-án 25%-os kedvezménnyel lehet jelentkezni, így a program teljes ára 36.750 Ft, amit előre utalással lehet teljesíteni. Részletfizetés ebben az esetben nem lehetséges. A kedvezmény 2022. március 7-én 0 órától március 8-án 24 óráig él – és ezzel a jelentkezés erre a programra le is zárul.

A fény születése

Az évnek ebben a hideg, ködös, sokszor sötétségbe burkolózó szakaszában, amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák, amikor nagyon vágyunk a melegségre és a fényre, különösen fontos megtalálnunk saját belső fényeinket. A csoportban ma mesét olvastunk/hallgattunk, majd arról beszélgettünk, hogy ki honnan meríti az erőt, ami a legnehezebb időszakokban is életben tartja és hajtja előre. Szó esett arról is, hogy kit mi motivál, mi tart meg, mi segít és támogat abban, hogy megvívja mindennapi harcait. A legfontosabb megtartó és teremtő erőt a kapcsolatokban, a bizalmon alapuló szövetségekben, a szeretetben, a barátságokban, szerelmekben, a másokhoz és az önmagunkhoz való hűségben találtuk meg.

 

Félelmek

A félelmeink sem azonosak. Sokszor homályosan, megfoghatatlanul gomolyognak bennünk, de ha megvizsgáljuk őket, kiderülhet, hogy van színük, formájuk, terjedelmük, intenzitásuk. Valamiből megszületnek, valamiből táplálkoznak. Honnan jönnek? Mi élteti őket? És a legfontosabb: hogyan tudjuk őket kezelni? Megbarátkozhatunk velük? Ártanak vagy segítenek? Megszelídíthetőek? Legyőzhetőek? Eltüntethetőek? Hogyan? Az érzelmek sokszor nehezen kifejezhetőek, ezért ha alkotásainkkal megjelenítjük a félelmeket, könnyebbé válik az is, hogy beszéljünk róluk.

Hol van, és milyen az az erő, amely segít eljutni a céljaidhoz?

Ma erről beszélgettünk, miután relaxáltunk, meghallgattunk egy mesét és elkészítettünk egy olajpasztell alkotást. A mesék meglódítják a képzeletünket, áthelyeznek egy másik világba, segítenek felismerni összefüggéseket, kérdéseket tesznek fel és válaszokat is adnak már meglévő kérdéseinkre. Amikor mesékkel dolgozunk, akkor használjuk a mesék varázslatos erejét, de nem ragaszkodunk ahhoz, hogy mindenáron a meséről szóljon az alkotás vagy a beszélgetés – a kérdés mindig az, hogy kit hogyan szólított meg a mese, kinek mi volt belőle fontos, mit hallott és mit nem hallott meg belőle. Néha mintha mindnyájan más-más mesét hallottunk volna.

Önarcképek

A kamaszkornak különösen fontos feladata önmagunk minél pontosabb megismerése.  Ez a megismerési folyamat sosem ér véget, és nem nélkülözheti sem a környezeti hatásokra adott válaszok értékelését, sem a másokkal folytatott állandó interakciókban szerzett tapasztalatokat, sem a magányos tükörbe nézést, amikor önkritikusan megvizsgáljuk saját tulajdonságainkat és azokat különféle szempontokból negatív, fejlesztendő vagy nem kívánt tulajdonságnak, vagy pozitív, kívánt,  megtartandó, vágyott tulajdonságnak nevezzük. Tükörbe nézni néha rossz, máskor jó. Nem egyszer szembesülhetünk azzal, hogy egyes szempontokból ugyanazok a tulajdonságaink számítanak pozitívnak, mint amelyek más szempontból kevésbé kedvezőek. Újabb fontos feladatunk lehet tehát a kényes egyensúlyok megtalálása és fenntartása.

A többnyire színes újságpapírt felhasználó montázstechnika nagyon alkalmas arra, hogy készen kapott képek minél változatosabb, kreatívabb felhasználásával hagyjunk nyomot a papíron, és készítsük el a lenyomatát pillanatnyi hangulatainknak, érzéseinkek, önarcképünknek.

Miért érdemes erre a programra áldozni a várva várt háromnapos hétvégét?

Mert most úgy fordíthatunk három teljes napot saját magunkra, hogy nem kell szabadságot kivennünk hozzá. Egyszerre lesz fárasztó munka és pihentető kikapcsolódás, de garantáltan egészen más, mint amilyenek a hétköznapok. Bár helyben maradunk, mégis komoly utazást teszünk – nem messzire, inkább befelé. A Katarzisz Komplex Művészetterápiás – és a Kincskereső Meseterápiás módszertan segítségével, saját alkotásaink révén kerülünk közelebb saját belső erőforrásainkhoz.

Az alkotás lehetőséget ad a befelé figyelésre, a csoport által adott visszajelzések megannyi tükörként működnek. Visszajelzéseket természetesen a mindennapokban is kapunk, de itt egy védett környezetben van idő és mód arra, hogy megálljunk figyelni rájuk – illetve arra is, hogy mi magunk is visszajelezhessünk másoknak, így egyaránt építkezhetünk abból is, amit másoktól kapunk és abból is, amit másoknak adni tudunk.

A részvételhez nincs szükség művészeti előképzettségre, rajztudásra – csak gyertek nyitottan, kíváncsian!

 

Mély kútba tekintek – a csoport betelt!

Ez a csoport már betelt, augusztusra már csak a háromnapos alkalomra tudtok jelentkezni!

Maximum 9 fős művészet- és meseterápiás eszközökkel dolgozó önismereti hétvége augusztus 14-15-én:

a résztvevők a hétvégi alkotások és beszélgetések során belekóstolhatnak a Katarzisz Komplex Művészetterápia és a Kincskereső Meseterápia módszereivel működő önismereti csoportok színes, kreatív önismereti munkájába, biztonságos légkörébe.

A részvételhez semmiféle művészeti előképzettség nem szükséges 🙂