Tavaszi szél… komplex művészet- és meseterápiás önismereti csoport online

Jó lenne végre személyesen is találkozni, személyes jelenléttel csoportot indítani – de még nem elég biztonságos. Ha nem találkozhatunk élőben, nyíljunk és nyissunk egymás felé úgy, ahogyan lehet – ezért online művészeti – és meseterápiás csoportot hindítok április közepétől.

Az alkalmakon arra fókuszálunk, hogy milyen hozadékai lehetnek számunkra az elmúlt egy évnek, hogy hogyan tudjuk az elmúlt év óhatatlan veszteségeit felhasználni ahhoz, hogy léphessünk egyet előre/felfelé.

Mi kell hozzá?

  • érdeklődés, nyitottság a művészetterápiás módszer iránt
  • internetkapcsolat, a telefonnál nagyobb, stabilan álló képernyő (asztali gép, laptop vagy tablet)
  • kamera és mikrofon
  • egy olyan helyiség, ahol biztosított a nyugodt egyedüllét
  • üres asztal vagy nagy rajztábla
  • A3 rajzlapok, alkalmanként 2-3 (ha nem megoldható, az A4 is megfelel)
  • olajpasztell kréta (ha nem megoldható, akkor zsírkréta) – minimum 12 szín
  • színes ceruzák (szép színű, puha ceruzák)
  • grafit
  • akvarell festék (de megteszi a gombfesték vagy a tempera is)
  • papírvágó olló, stift ragasztó

Mit fogunk csinálni?

Minden alkalomra hozok egy témát, amelyhez kapcsolódóan zenét, verset hallgatunk – azután beszélgetünk, alkotunk, relaxálunk. Nem kell hozzá sem művészeti előképzettség, sem különösebb kézügyesség, rajztudás, mert elsősorban a lelkünkkel dolgozunk – az pedig mindenkinek van.

Szeretettel várlak benneteket!

Művészet- és meseterápiás önismereti csoportot indítok március végén Rákosligeten

Tavaszi szél vizet áraszt! címmel 8 +2 alkalmas művészetterápiás önismereti csoport indul felnőttek számára márciusban a Katarzisz Komplex Művészetterápia és a Kincskereső meseterápiás módszer eszközeivel.

A tavasz mindig magában hordja a megújulás és a fejlődés lehetőségét, tavasszal felpezsdül a természet, kifakadnak a rügyek, ezernyi friss szín és illat árasztja el a világot. A csoportos foglalkozások alkalmával ezt a kinyílást, a megújulást éljük meg mi magunk is a művészetterápia eszközeinek segítségével, saját önismeretünk fejlesztése céljából. A csoportban való részvételhez semmiféle művészeti előképzettség vagy tehetség nem szükséges! Az első két alkalmat követően zárt csoportként dolgozunk, vagyis menet közben új tagok már nem kapcsolódhatnak be a csoport munkájába. Az induló csoportba felnőttek jelentkezését várom.

Kezdés: 2020. március 30., hétfő 16.30-19:30

További alkalmak:
Helyszín: 1172 Budapest, Hősök tere 9. Csekovszky Művelődési Ház

A találkozókról:
– mindig hétfőnként találkozunk 16:30-19:30-ig, általában hetente, a következő időpontokban: március 30., április 6., 27., május 4., 11., 25., június 1., 15.
– a csoport létszáma 6-9 fő
– jelentkezési határidő: 2020. március 26., csütörtök

Jelentkezés: a honlap kapcsolati oldalán vagy a holdciklus@gmail.com e-mail címen lehet

az én októberem

Milyen számomra az október? Milyen általában és milyen most? Mi az a belső kép, amivel a legjobban ki tudom fejezni, hogy hogy érzem magam? A zenével,  versolvasással, relaxációval meghívott képek segítségével könnyebb beszélni arról, kiben milyen érzések vannak épp.

októberi kollázsok

Magunkról beszélgettünk – az október kapcsán. Milyen érzések fognak el ősszel? Milyen számomra ez az október? Melyek azok a növények, növényrészletek, amelyekkel a leginkább ki tudom fejezni az érzéseimet?

Mindenki ugyanarról az asztalról válogathatott – mégis teljesen más színvilágú és hangulatú kollázsok születtek, teljesen eltérő személyes élményekkel és történetekkel.

A művészetterápiás képzés képeiből

Az öt féléven át tartó posztgraduális művészetterápiás képzés során minden hallgatónak kötelező részt vennie egy ötnapos saját-élményű művészetterápiás önismereti táboron is – ahol a tavaly szeptemberben már közösen megkezdett önismereti munkát folytattuk, önismeretünket az intenzív kurzus során még tovább erősítettük, szakmai tudásunkat, művészetelméleti, művészettechnikai ismereteinket még inkább elmélyítettük. A művészetterápia terápiás hatása elsődlegesen az alkotás folyamatán keresztül fejti ki hatását, ehhez adódnak hozzá a csoporttagok és a csoport vezetőjének lélektanilag is jól megalapozott kiegészítései, értelmezései, jókor feltett kérdései, és az azokra adott saját válaszok. Az elmélettel ezúttal nem terhelnék tovább senkit, azonban néhány képemet, amelyek a tábor során születtek, szívesen megosztom:

Add a nevedet az életedhez!

Ez meg milyen kérdés? Miféle ostobaság? Az én nevem, az én életem – hogyan is lehetne különválasztani őket?

Azt mondom, érdemes végiggondolni.  Érdemes alaposan megvizsgálni, hogy kinek az életét éljük. Kinek az értékrendszeréhez, vágyaihoz, céljaihoz idomítjuk a saját mindennapjainkat? A sajátunkéhoz? Vagy valamikor régen, valaki más mondta meg, milyenek legyünk, mivé váljunk, hogyan éljünk? Hol vannak a saját életcéljaink, amelyek saját belsőnkből fakadnak? Megvalósítunk azokból is valamit? Vagy kötelességtudóan, fogunkat összeszorítva teljesítünk egy olyan programot, amit mások képzeltek el és írtak elő nekünk? Ha nem találjuk a helyünket saját mindennapjainkban, ha nem okoz örömöt az, ahogyan élünk, ha folytonos, de nehezen magyarázható hiányérzet gyötör valami másért, mint ami van, akkor itt az ideje, hogy alaposan megvizsgáljuk, mi tart vissza, mi gyengít és mi hajt előre, mi erősít! Ha nem jó, ami van, változtatni kell. Nem feltétlenül szükséges 180 fokos fordulatot vennünk, van, hogy a 90 fok lesz a jó, lehet, hogy a 15 foknyi lesz a megfelelő – és az is előfordulhat, hogy mindössze egyetlen foknyit kell korrigálnunk a jelenünkben ahhoz, hogy a jövőnk a saját kiteljesedésünk legyen. Akkor fogunk tudni jól váltani, ha kellő önismeret birtokában magunkat kérdezzük arról, hogy mi az a cél, ami felé a legnagyobb örömmel mennénk, még ha esetleg nagyobb erőfeszítéseket kíván is , mint a mások által kijelölt úton való továbbhaladás. Egy coaching folyamat alkalmas arra, hogy tisztázni tudjuk, mit akarunk.

Adj esélyt magadnak, ismerd meg magad, és változz úgy, hogy az jó legyen neked – add a neved a saját életedhez!

Miért csoport?

Míg a tréninget a résztvevők elfogadják csoportmódszerként, a coaching és a terápia esetén ez nem mindig van így. Coachingból és terápiából azonban egymás mellett, azonos érvénnyel létezik egyéni és csoportos támogatás is. De úgy tűnik, míg az egyéni változatok kezdenek egyre inkább elfogadottá válni, a csoportos módszereket sok esetben fenntartással fogadja a megcélzott közönség. A főbb kérdések és ellenvetések a következők szoktak lenni:

Van pénzem egyénire is, miért menjek csoportba?

Miért kéne másokkal osztoznom egy szakemberen?

Nem szeretnék időben másoktól függeni!

Nem vagyok kíváncsi mások problémáira, az enyémet akarom megoldani!

Amíg a coach/terapeuta mással foglalkozik, addig majd rám nem jut elég idő.

Nem akarom ország-világ elé tárni a gondjaimat!

 Nos, kétségtelenül vannak olyan témák és olyan esetek, amelyek egyéni foglalkozást igényelnek, akár coachingról, akár terápiáról beszélünk. A csoportfoglalkozások nem ezeknek az egyéni megoldásoknak olcsósított, kevésbé hatékony vagy kevésbé minőségi változatai, a csoport egyszerűen mást tud adni, másban hatékony, másban jó. A csoportot ugyanúgy szakember vezeti, mint az egyéni üléseket. A csoporttal való munkának éppúgy megvannak a maga szabályai, mint az egyénieknek. Vannak témák, amelyek hatékonyabban, jobban feldolgozhatóak csoportban, mint egyénileg – a csoport ugyanis hozzáad, nem pedig elvesz. A csoport vezetőjének a felelőssége, hogy az adott téma alkalmas legyen csoportban való munkára és az is, hogy a csoport létszáma és összetétele a közös munkát segítse, ne pedig gátolja. Ennek érdekében az egyéni jelentkezéssel meghirdetett csoportos foglalkozások előtt nem ritka, hogy a csoportvezető a leendő tagokkal elbeszélget, de legalábbis írásos bemutatkozást kér – és néhány esetben visszautasítja a jelentkezést. Ez előfordulhat akkor, ha az adott csoport már betelt – ez témánként és módszerenként eltérő létszámot jelenthet. Vannak 3-4 fővel optimálisan működő csoportok és olyanok is, amelyek esetenként 20 főnél nagyobb létszámot is elbírnak. Előfordulhat az is, hogy az előzetes kérdőív, bemutatkozás vagy  interjú során az derül ki, hogy egy-egy személy az adott csoport dinamikáját kedvezőtlen irányba tolná el – a csoportvezető ebben az esetben várólistára teheti a jelentkezőt és értesíti akkor, amikor új csoportot indít, ahol már adottnak tekinti a várakozó személy adottságait és olyanokat vesz fel mellé, akikkel a leghatékonyabban tudnak majd együtt dogozni (példa lehet erre, hogy nem szerencsés, ha egy csoportot kizárólag olyan erős dominanciaigénnyel rendelkező egyének alkotnak, akiknek olyan túlzott erőfeszítéseibe kerülne az együttes munka, hogy a ráfordított személyes erőforrások több energiát emésztenének fel, mint amennyi az adott foglalkozás hozadéka lenne, így a vágyott coaching vagy terápiás cél elsikkadna az együttműködésre fordított erők közt)

Egy kidolgozott tematikával induló, megfelelő létszámú, jól összeállított csoport hatalmas erővel bír, ezért a csoportvezető tréner, coach vagy terapeuta személyes hatását felerősítheti, hatékonyabbá teheti, esetenként megtöbbszörözheti. A csoportok munkájához elengedhetetlen a titoktartás, a bizalom légköre – ezt a csoportot vezető tréner, coach vagy terapeuta feladata megteremteni, de a csoport minden tagjának felelőssége fenntartani. A közös munka során a csoporttagok mindegyike külön-külön tükröt tart minden egyes résztvevő számára, amelyben megnézheti magát. Visszajelzést adhat arról, hogy hogy működik az adott egyén társas közegben, társas viszonyok közt. Dicséreteik, elismeréseik többrétűek, többszempontúak. A kritikus megjegyzéseket finomíthatják, árnyalhatják mások – esetleg teljesen más előjelű – visszajelzései. A csoport referenciacsoportként működhet az egyén életében az adott témában és időszakban. A csoport lehetőséget teremt arra, hogy megismerjük mások működését, kívülről, mégis védett körülmények közt nézhessünk rá és reagálhassunk mások viselkedésére, gondolataira, alkotásaira. A csoport növeli a kooperációs készséget, amely elengedhetetlen akár a munkahelyi, akár magánéleti szituációkban. A csoporthoz alkalmazkodni kell – de a csoport is alkalmazkodik tagjaihoz. A csoport megtanít függeni és függetlenedni. A csoporttagok a későbbi életükben is megtarthatják kapcsolatukat, együttműködésüket, nem ritka, hogy barátságok szövődnek egy-egy hosszabban működő csoport munkája során. A csoportban mindig van olyan, aki nagyon másként működik, gondolkodik, reagál, mint mi – ezt a többszempontú nézőpontot máshol nehéz kontrollált körülmények közt megkapni. A csoporttagok sok témában megosztják egymással tapasztalataikat, ezért mintegy svédasztalt állítanak fel a többi csoporttag számára, ahonnan válogathatnak számukra rokonszenves, megtanulandó, alkalmazható verbális és nonverbális viselkedésekből, hatékony kommunikációs és egyéb megoldásokból. A csoport heterogenitása, sokfélesége sokféle új készséggel és tudással vértezeti fel a csoporttagokat. A csoportok a legnehezebb témák feldolgozásakor is tudnak együtt nevetni, a legvidámabb feladatokat is tudják hatalmas odaadással és komoly figyelemmel végezni. A csoport – legyen az tréningcsoport, coachingon részt vevő team vagy terápiás csoport – sosem hagyja magára az egyes tagokat: a csoport figyelmet ad, védelmet nyújt, megtart és támogat.

A kiégésről

A burn out szindrómát, azaz a kiégést a XX. század második felében írták le és kezdetben úgy tartották, hogy olyan civilizációs jelenség, amely azokat érintheti, akik valamely segítő foglalkozást űznek, akik nagyon sok olyan emberrel kerülnek kapcsolatba, akik a támogatásukra, segítségükre szorulnak – vagyis elsősorban orvosok, pedagógusok, szociális szakemberek.

Az elvégzett kutatások alapján a kiégésnek három okát különítették el:

az érzelmi túlterheltséget,

egyéni személyiségjegyeket, melyek a pályaválasztást is befolyásolhatták

és a kliensközpontú gondolkodást.

Azoknál a vizsgált személyeknél, akiknél megállapítható volt a kiégés, a kimerülés testi, szellemi és érzelmi síkon egyaránt megjelent.

Testi szinten észlelhető volt a krónikus fáradtság, általános gyengeség, legyengült immunrendszer, betegségekre való fokozott hajlam, az étkezési szokások és a testsúly változása (növekedése vagy csökkenése)

Érzelmi síkon a folytonos kimerültség, kedvetlenség, gyámoltalanság, reménytelenség és a helyzetből való kiúttalanság érzése voltak a főbb tünetek.

Szellemileg jellemző volt negatív beállítódás részint önmagukkal, részint a munkájukkal, részint általában a mindennapokkal szemben, ami sok esetben ahhoz is vezetett, hogy bántó, szenvtelen magatartással fordultak épp azokhoz, akiket támogatniuk kellett volna.

Mára kiderült, hogy korántsem kizárólag a segítő foglalkozásúaknál figyelhető meg ez a jelenség, hanem minden olyan tevékenység során kialakulhat, ahol magas a stressz faktor – így például külön szakirodalma van a magánéleti kiégésnek is. A helyzet fokozatosan alakul ki és érdemes minél előbb azonosítani, ha kiégéssel van dolgunk. Az azonosításban a fentebb leírt tünetegyüttesek mellett segíthet Freundenberger a kiégésnek tizenkét szintjét különböztette meg, amelyek lelki és fizikai tünetekben jelentkeznek:

1. A bizonyítási akarástól a bizonyítási kényszerig.

2. Fokozott erőfeszítés.

3. A személyes igények elhanyagolása.

4. A személyes igények és konfliktusok elfojtása.

5. Az értékrend megváltozása.

6. A fellépő problémák tagadása.

7. Visszahúzódás.

8. Magatartás és viselkedésváltozás (külső vélemény kritikaként hat).

9. Deperszonalizáció.

10. Belső üresség.

11. Depresszió.

12. Teljes kiégettség

Minél korábban ismerjük fel a jeleket magunkon vagy környezetünkön, minél korábban kérünk segítséget, annál kisebbek a sérülések és annál valószínűbb a maradéktalan gyógyulás. Merjünk segítséget kérni és segítséget felajánlani!

burnout 180527