Az irodalomterápia, más néven biblioterápia a művészetterápia egy formája, a szocioterápiás módszertanok körébe tartozik.Míg a pszichoterápia legalább mint szó közismert, a szocioterápia megnevezés a szűk szakmai berkeket leszámítva szinte ismeretlen fogalom. Az irodalomterápiás ülések rendszerint nyitott vagy zárt csoportban, ritkábban egyénileg történnek, személyesen vagy online formában. Nyitott csoport esetében elképzelhető, hogy valaki egy-egy ülésen vesz csak részt anélkül, hogy folyamatba ágyazódna a története, de optimálisan a zárt csoportok azt ígérik, hogy egy olyan folyamaton kísérik végig a résztvevőt, amelyben kérdéseket tehet fel és talán válaszokat is kaphat az őt foglalkoztató kérdésekre, ráláthat saját elakadásaira és azok megoldási lehetőségére, fejlődhet, növekedhet önismerete, önreflexiója. A terapeuta személye garanciát kell hogy adjon arra, hogy a csoportban lefektetett szabályok védik és támogatják a
csoporttagokat, a jól összeállított csoport sokszínűsége pedig arra ad lehetőséget, hogy a csoport minden tagja sokféle visszatükrözést kaphat, sokféle, az övéhez hasonló vagy attól eltérő élettörténetre láthat rá egy olyan védett közegben, ahol nem kell félnie attól, hogy akár a saját maga számára is váratlan mélységekig megnyíljon, hogy olyan témákra csodálkozzon rá saját élettörténetében, amelyek eddig – tudatosan vagy szándékosan – rejtve maradtak még őelőle is. Az irodalomterápiás beszélgetés indítója mindig valamilyen szöveg – ez lehet próza, líra, dalszöveg – és bár többnyire irodalmi szövegekkel dolgozik, a gondolkodás elindításához bármilyen hétköznapi, profán, az irodalmiságot teljes egészében nélkülöző szöveg is alkalmas arra, hogy dolgozzunk vele.
Az irodalomterápia szinte bármely korosztály számára megfelelő módszer lehet ahhoz, hogy segítségével fejlesszük az önismeretet, hogy ránézzünk egy-egy konkrét élethelyzetre és arra a normatív krízisre, amelyen túl kell jutni ahhoz, hogy az életút további részén is önazonosak maradhassunk, vagy arra a váratlan élethelyzet okozta krízisre, amelyen át kell küzdenünk magunkat a továbblépéshez. A szövegválasztás, a folyamat megtervezése a csoporttal dolgozó irodalomterapeuta feladata, csak úgy, mint azoknak a feladatoknak a kitalálása és a folyamatba illesztése, amelyeken keresztül a csoporttagok közelebb kerülhetnek az általuk kívánt célhoz. A jól kiválasztott szövegek olyan azonosulási felületet kínálnak, amelyekre rezonálhatnak a csoporttagok, kapcsolódhatnak a szöveg által kínált gondolkodási folyamathoz és a szövegek közvetítésével egymáshoz is. A jó szöveg olyan gondolatokat, érzéseket fogalmazhat meg, amelyekre csoporttagok talán gondolni sem mertek, és nyíltan beszélhet olyan problémákról, amelyeket a résztvevők maguktól nem hozakodnának elő, sőt, talán a létezése is rejtett volt eddig számukra. A csoporttagok mindannyian különböző életutakról, különböző tapasztalatokkal érkeznek a csoportba, ugyanazokat a hívószavakat sem pontosan ugyanúgy értelmezik. Néhányan már túl vannak azon, amibe mások épp befelé mennek – és egy támogató közegben mindez a tudás, tapasztalat, érzés és megélés nemcsak összeadódik, de hatványozódik is. Az irodalomterápiás üléseken gyakran használt önálló szövegalkotások segítik verbalizálni az érzéseket, gondolatokat, ösztönzi az egyedi, kreatív nyelvhasználatot, fókuszba helyezi az önreflexiót. Támogat abban, hogy a résztvevőkben kavargó
érzelmek és gondolatok letisztuljanak.
Szeretettel várom az érdeklődőket, jelentkezőket a holdciklus@gmail.com e-mail címen!