Add a nevedet az életedhez!

Ez meg milyen kérdés? Miféle ostobaság? Az én nevem, az én életem – hogyan is lehetne különválasztani őket?

Azt mondom, érdemes végiggondolni.  Érdemes alaposan megvizsgálni, hogy kinek az életét éljük. Kinek az értékrendszeréhez, vágyaihoz, céljaihoz idomítjuk a saját mindennapjainkat? A sajátunkéhoz? Vagy valamikor régen, valaki más mondta meg, milyenek legyünk, mivé váljunk, hogyan éljünk? Hol vannak a saját életcéljaink, amelyek saját belsőnkből fakadnak? Megvalósítunk azokból is valamit? Vagy kötelességtudóan, fogunkat összeszorítva teljesítünk egy olyan programot, amit mások képzeltek el és írtak elő nekünk? Ha nem találjuk a helyünket saját mindennapjainkban, ha nem okoz örömöt az, ahogyan élünk, ha folytonos, de nehezen magyarázható hiányérzet gyötör valami másért, mint ami van, akkor itt az ideje, hogy alaposan megvizsgáljuk, mi tart vissza, mi gyengít és mi hajt előre, mi erősít! Ha nem jó, ami van, változtatni kell. Nem feltétlenül szükséges 180 fokos fordulatot vennünk, van, hogy a 90 fok lesz a jó, lehet, hogy a 15 foknyi lesz a megfelelő – és az is előfordulhat, hogy mindössze egyetlen foknyit kell korrigálnunk a jelenünkben ahhoz, hogy a jövőnk a saját kiteljesedésünk legyen. Akkor fogunk tudni jól váltani, ha kellő önismeret birtokában magunkat kérdezzük arról, hogy mi az a cél, ami felé a legnagyobb örömmel mennénk, még ha esetleg nagyobb erőfeszítéseket kíván is , mint a mások által kijelölt úton való továbbhaladás. Egy coaching folyamat alkalmas arra, hogy tisztázni tudjuk, mit akarunk.

Adj esélyt magadnak, ismerd meg magad, és változz úgy, hogy az jó legyen neked – add a neved a saját életedhez!

Miért csoport?

Míg a tréninget a résztvevők elfogadják csoportmódszerként, a coaching és a terápia esetén ez nem mindig van így. Coachingból és terápiából azonban egymás mellett, azonos érvénnyel létezik egyéni és csoportos támogatás is. De úgy tűnik, míg az egyéni változatok kezdenek egyre inkább elfogadottá válni, a csoportos módszereket sok esetben fenntartással fogadja a megcélzott közönség. A főbb kérdések és ellenvetések a következők szoktak lenni:

Van pénzem egyénire is, miért menjek csoportba?

Miért kéne másokkal osztoznom egy szakemberen?

Nem szeretnék időben másoktól függeni!

Nem vagyok kíváncsi mások problémáira, az enyémet akarom megoldani!

Amíg a coach/terapeuta mással foglalkozik, addig majd rám nem jut elég idő.

Nem akarom ország-világ elé tárni a gondjaimat!

 Nos, kétségtelenül vannak olyan témák és olyan esetek, amelyek egyéni foglalkozást igényelnek, akár coachingról, akár terápiáról beszélünk. A csoportfoglalkozások nem ezeknek az egyéni megoldásoknak olcsósított, kevésbé hatékony vagy kevésbé minőségi változatai, a csoport egyszerűen mást tud adni, másban hatékony, másban jó. A csoportot ugyanúgy szakember vezeti, mint az egyéni üléseket. A csoporttal való munkának éppúgy megvannak a maga szabályai, mint az egyénieknek. Vannak témák, amelyek hatékonyabban, jobban feldolgozhatóak csoportban, mint egyénileg – a csoport ugyanis hozzáad, nem pedig elvesz. A csoport vezetőjének a felelőssége, hogy az adott téma alkalmas legyen csoportban való munkára és az is, hogy a csoport létszáma és összetétele a közös munkát segítse, ne pedig gátolja. Ennek érdekében az egyéni jelentkezéssel meghirdetett csoportos foglalkozások előtt nem ritka, hogy a csoportvezető a leendő tagokkal elbeszélget, de legalábbis írásos bemutatkozást kér – és néhány esetben visszautasítja a jelentkezést. Ez előfordulhat akkor, ha az adott csoport már betelt – ez témánként és módszerenként eltérő létszámot jelenthet. Vannak 3-4 fővel optimálisan működő csoportok és olyanok is, amelyek esetenként 20 főnél nagyobb létszámot is elbírnak. Előfordulhat az is, hogy az előzetes kérdőív, bemutatkozás vagy  interjú során az derül ki, hogy egy-egy személy az adott csoport dinamikáját kedvezőtlen irányba tolná el – a csoportvezető ebben az esetben várólistára teheti a jelentkezőt és értesíti akkor, amikor új csoportot indít, ahol már adottnak tekinti a várakozó személy adottságait és olyanokat vesz fel mellé, akikkel a leghatékonyabban tudnak majd együtt dogozni (példa lehet erre, hogy nem szerencsés, ha egy csoportot kizárólag olyan erős dominanciaigénnyel rendelkező egyének alkotnak, akiknek olyan túlzott erőfeszítéseibe kerülne az együttes munka, hogy a ráfordított személyes erőforrások több energiát emésztenének fel, mint amennyi az adott foglalkozás hozadéka lenne, így a vágyott coaching vagy terápiás cél elsikkadna az együttműködésre fordított erők közt)

Egy kidolgozott tematikával induló, megfelelő létszámú, jól összeállított csoport hatalmas erővel bír, ezért a csoportvezető tréner, coach vagy terapeuta személyes hatását felerősítheti, hatékonyabbá teheti, esetenként megtöbbszörözheti. A csoportok munkájához elengedhetetlen a titoktartás, a bizalom légköre – ezt a csoportot vezető tréner, coach vagy terapeuta feladata megteremteni, de a csoport minden tagjának felelőssége fenntartani. A közös munka során a csoporttagok mindegyike külön-külön tükröt tart minden egyes résztvevő számára, amelyben megnézheti magát. Visszajelzést adhat arról, hogy hogy működik az adott egyén társas közegben, társas viszonyok közt. Dicséreteik, elismeréseik többrétűek, többszempontúak. A kritikus megjegyzéseket finomíthatják, árnyalhatják mások – esetleg teljesen más előjelű – visszajelzései. A csoport referenciacsoportként működhet az egyén életében az adott témában és időszakban. A csoport lehetőséget teremt arra, hogy megismerjük mások működését, kívülről, mégis védett körülmények közt nézhessünk rá és reagálhassunk mások viselkedésére, gondolataira, alkotásaira. A csoport növeli a kooperációs készséget, amely elengedhetetlen akár a munkahelyi, akár magánéleti szituációkban. A csoporthoz alkalmazkodni kell – de a csoport is alkalmazkodik tagjaihoz. A csoport megtanít függeni és függetlenedni. A csoporttagok a későbbi életükben is megtarthatják kapcsolatukat, együttműködésüket, nem ritka, hogy barátságok szövődnek egy-egy hosszabban működő csoport munkája során. A csoportban mindig van olyan, aki nagyon másként működik, gondolkodik, reagál, mint mi – ezt a többszempontú nézőpontot máshol nehéz kontrollált körülmények közt megkapni. A csoporttagok sok témában megosztják egymással tapasztalataikat, ezért mintegy svédasztalt állítanak fel a többi csoporttag számára, ahonnan válogathatnak számukra rokonszenves, megtanulandó, alkalmazható verbális és nonverbális viselkedésekből, hatékony kommunikációs és egyéb megoldásokból. A csoport heterogenitása, sokfélesége sokféle új készséggel és tudással vértezeti fel a csoporttagokat. A csoportok a legnehezebb témák feldolgozásakor is tudnak együtt nevetni, a legvidámabb feladatokat is tudják hatalmas odaadással és komoly figyelemmel végezni. A csoport – legyen az tréningcsoport, coachingon részt vevő team vagy terápiás csoport – sosem hagyja magára az egyes tagokat: a csoport figyelmet ad, védelmet nyújt, megtart és támogat.

Változó viseletek

Kivel ne fordult volna elő, hogy kikészítette este a másnapra szánt ruhákat – aztán reggel értetlenkedve forgatta őket, hogy vajon miért gondolt épp ezekre? És esetleg rögtön másik után nézett, esetleg felvette, de kényelmetlennek, csúnyának vagy egyszerűen csak idegennek találta őket? Ha épp nincs mód változtatni, van, hogy egész nap feszengünk az előző nap kiválasztott holmiban – de ha van rá lehetőség, akkor ilyenkor jön a a nagy szekrénykiforgatás – más blúz, más szoknya, inkább nadrág, mégis  póló, blézer, más szín, más formák – és egyszer csak összeáll az aznapi komfortos öltözék az aznapi formákkal és színekkel és magabiztosabban, jobb kedvvel indulhatunk. Másképp intézzük ügyeinket, másképp gondolunk magunkra, ha úgy érezzük, a napi  viseletünk rendben van. Vigyázat! Ez korántsem az a komfortzóna, mintha mindennap az otthoni melegítőnkben flangálnánk naphosszat! Ez az aktuális helyzet, kényelem, praktikum és hangulat elegye. Ha komfortosan, jól akarjuk érezni magunkat a mindennapjainkban, időnként újra kell terveznünk azokat az irányokat, amelyek felé tartani szeretnénk – és nemcsak az öltözködés terén. Rendszeresen felül kell vizsgálnunk korábbi terveinket, elképzeléseinket, vágyainkat: kérdezzük meg magunktól, hogy még mindig megfelelnek-e, még mindig motiválóak-e a célok, még mindig ezekben a célokban találjuk-e meg leginkább önmagunkat – és aztán feleljünk magunknak őszintén. A felülvizsgálat nem nélkülözheti azt sem, hogy azt a környezetet is alaposan megvizsgáljuk, ami körülvesz bennünket. Egy-egy ilyen alkalom eredményezheti azt is, hogy megerősödünk abban, hogy tartani akarjuk korábbi céljaink – de járhat azzal is, hogy azt tapasztaljuk: korrekcióra van szükség. Vagy a környezetünk, vagy mi magunk megváltoztunk idő közben annyira, hogy az irányokat és célokat is módosítani szükséges. Mindezekben tudok támogatást nyújtani magánszemélyeknek vagy cégeknek, egyéni vagy csoportos coachinggal, tréninggel. Sosem késő elkezdeni a változást!