Ötödik éve szervezek és vezetek nyári önismereti művészetterápiás alkotócsoportokat kamaszoknak a zuglói japán kertben. Az ötnapos alkalmak mindig az önismeretről, annak egészéről vagy egy-egy kiemelt szegmenséről szólnak. A markáns külső, belső átalakulásokon áteső kamaszoknak különösen fontos, hogy egy biztonságos közegben saját alkotásaikon és azzal egyidejűleg mások prizmáin át is ránézhessenek saját magukra. Sokan megrémülnek, ha megpillantják saját indulataikat, mély érzelmeiket, és felteszik a kérdést, hogy vajon normálisak-e egyáltalán ezek az érzések, késztetések, vajon normálisak-e ők maguk? Ezekre a kérdésekre egyedül lehetetlen válaszokat találni. Ezeket a félelmeket is, az indulatokat is, a magányosság okozta szorongásokat is segíthet kezelni egy önismereti folyamat. Öt nap persze ritkán „elég” mindenre – de arra igen, hogy bepillanthassanak mások kulisszái mögé is, lássák, hogy mások is küszködnek hasonló kérdésekkel. Arra is elég, hogy azt megtapasztalják, hogy létezik biztonságos kortárscsoport és elfogadó felnőtt kísérő is létezik. Megtapasztalhatják, hogy minden kérdés feltehető, és ha nincs is mindenre egzakt válasz, de bármiről lehet beszélgetni. Az alkotások mindegyike mély kútból érkezik, és mindben benne van a válasz vagy a megoldás lehetőségének felcsillogó sugara is. Mint minden évben, most is nagyon kíváncsian várom a csoportokat, a megszületendő alkotásokat, a beszélgetéseket.
