Németh Márta

Szövegek, beszélgetések, kapcsolódások, egymásra figyelés egy biztonságos térben. Én örülnék egy hasonlónak – ezért hiszem, hogy vannak mások is, akiket boldoggá tenne egy ilyen ajándék.

https://forms.gle/VcnUxT8cCxboGfss6

Keressük a karácsony előtti, adventi hetekben  a régi, gyerekkori karácsonyok hangulatát, izgatott, fénylő várakozását. Az advent szó „eljövetelt”- jelent, a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami azt jelenti „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás a hívők számára az eljövetelben éri el jutalmát – de sokan vannak olyanok is, akik a családi ünnepet, a családi együttlétet, a mindennapokból való szabadulást, a szépen terített asztal melletti beszélgetéseket várják.  Sokan tapasztalják azt is ebben az időszakban, hogy a hétköznapok rohanásában, a tennivalók özönében, az ajándékok utáni kajtatásban nehéz a lényegre koncentrálni, elvész a várakozás érzése – és sokan panaszkodnak arra, hogy december 24-én már csak lerogyni van erejük a karácsonyfa alá, de a fényeket legfeljebb a külsőségekben látják, magukban nem találják.

A B oldal korántsem üres – felfedező, önmegerősítő újratervezésre hívom a 40 fölöttieket. Ha karriert váltanál, ha új célokat keresel, ha másfelé indulnál, de nem tudod, merre menj tovább, várlak a csoportban!

A csoport kéthetente hétfőn este találkozik 18.30 és 20.00 óra közt, hogy közösen gondolkodjunk arról, mi minden lehet azon a bizonyos, sokak számára talán félelmetes B oldalon.

A beszélgetések apropóját mindig rövid szövegek adják – lehet próza, líra, dalszöveg – amelyek segítenek megfogalmazni a bennünk kavargó különböző érzéseket, segítenek az önismeretben, a továbblépésben, és abban, hogy elhiggyük: a B oldalon lévő számok legalább olyan értékesek, mint amelyekre az A oldalon táncoltunk.

A művészetterápiás eszköztárnak hagyományosan nem része a fonalakkal végzett munka, most mégis Életfákat ábrázoló fonalmunkákból válogattam. Hogy miért dolgozok fonalakkal is? Mert azt tapasztalom, hogy a fonalakkal végzett munkáknál tudják leginkább elengedni a magukkal kapcsolatos elvárásaikat a résztvevők. Elvárják maguktól, hogy „jól rajzoljanak”, „szépen fessenek”, szabadkoznak, hogy nem elég ügyesen agyagoznak – túl erős a kontroll, túl sok az elvárás, túlzottan félnek attól, hogy amit alkotnak, nem lesz „elég jó” – pedig mindig az. Funkcionalitásában – vagyis felvillant egy részt magunkból. Megmutat valamit abból, hogy hogyan gondolkodunk, mennyire vagyunk precízek, hogyan tervezünk (vagy hogyan nem), rávilágít, hogy mit tartunk fókuszban, mire figyelünk, mi fontos. Az esztétikai jellemzők és a kézügyességnek nevezett valami szinte mellékesek a terápiás csoportműködés szempontjából.

A fák mindig részei voltak az emberek életének, nemcsak fizikai megjelenésükben, de szellemi és lelki értelemben is, hiszen a fák olyan sokjelentésű szimbólumok, amilyennel kevéssel találkozunk. Az Életfa ősi szimbólum, az élet fája minden civilizációban megjelenik. Közös bennük az az értelmezés, hogy az életfa összeköti a fizikai és a spirituális világot. Gondoljunk csak Az égig érő fa mesére! A fa – hasonlóan az emberhez – törékeny csemeteként kezdi az életét. A körülmények erősen meghatározzák, hogy saját öröklött tulajdonságai milyen mértékben tudnak felszínre kerülni. Védett, tápanyagdús környezetben hatalmassá fejlődik, silány körülmények közt csenevész marad. A fák egy része hatalmas és akár többezer évig is élnek, mások kisebbek, rövidebb életűek, de gyümölcsöt, árnyékot adnak, viráguklkal, kérgükkel gyógyítanak – az ember élete elképzelhetetlen a fák nélkül. A fák mindig a természet törvényeinek engedelmeskednek, a természet körforgása szerint élnek, létezésük együtt hullámzik a természettel. A családfa is életfa. Az ősöktől, a gyökerektől ágazik felfelé, terebélyesedik, ahogy szaporodnak az utódok. A fa jelképezheti az állandóságot éppúgy, mint az örökös változást. Életfáink mi magunk vagyunk, ahány élet és életszakasz, annyiféle fa.