Irodalomterápia

Két év intenzív tanulást és gyakorlati munkát követően megírtam, majd megvédtem a szakdolgozatomat a PTE BTK Irodalomterápia/Biblioterápia szakán és irodalomterapeutává váltam.

Nagyon vártam már, hogy a művészetterápiás csoportok mellett végre irodalomterápiás csoportokat is indíthassak – mindkettő csodálatos módszer a művészetek erejével támogat, segít a változásban. Imádok szövegekkel dolgozni, és nem utolsó szempont az sem, hogy míg művészetterápiás csoportokat én csak személyes jelenléttel indítok, addig irodalomterápiás folyamatokat online csoportban is hitelesnek érzek.

A nyár folyamán minden induló irodalomterápiás csoportomat jelentős árkedvezménnyel indítom, hogy legyen módja mindenkinek kipróbálni ezt a műfajt is.

 

Érdeklődés hiányában elmarad

A június 19-23-ig tervezett önismereti kamasztábor érdeklődés hiányában elmarad. Ha valaki szívesen jelentkezne egyéni foglalkozásra vagy csoportba (máskor, más helyszínre), annak a jelentkezését, érdeklődését továbbra is szeretettel várom a holdciklus@gmail.com e-mail címre.

A művészetterápia nagyon szelíd eszköz. Festünk, rajzolunk, agyagozunk, beszélgetünk, relaxálunk – verset, mesét, egyéb szöveget olvasunk, zenét hallgatunk, esetleg magunk is zenélünk, aztán megint alkotunk, megint beszélgetünk, ismét alkotunk. Amikor az önismeret, vagy annak valamely szegmense a cél, akkor az alkotásoknak nem az a szerepük, hogy esztétikusak, szépek legyenek, hanem „elég”, ha olyan eszközökként funkcionálnak, amelynek segítségével jobban rálátunk saját magunkra, jobban meg tudjuk mutatni, mit érzünk vagy gondolunk, mert sok belső tartalmat könnyebb valamilyen képpel megjeleníteni, mint verbalizálni, azaz kimondani. Minden alkotásnak megvan a története és mind közelebb vitt valakit (volt, hogy egy egész csoportot) ahhoz, hogy jobban értse önmagát.

Vidám, kalandokkal teli nyarat kívánok néhány olyan alkotással, amelyek korábbi foglalkozásokon készültek:

 

Önismereti tábor? Az meg minek?

Sokan úgy vélik, hogy mindenki ismeri magát, nem kell ehhez semmiféle felesleges hókuszpókusz. Ez igaz, felesleges hókuszpókuszra tényleg semmi szükség. De vajon szükség van-e önismereti csoportokra vagy egyéni önismereti folyamatokra?

Nézzük meg, mi mindenből tevődik össze az önismeret!

Kell hozzá az, hogy tudatosan tekintsünk saját magunkra és képesek legyünk kritikusan szemlélni saját működésünket. Vigyázat! A kritikus szemlélődés nem elmarasztalást jelent, hanem azt, hogy képesek vagyunk értékelni a cselekedeteinket és eldönteni, hogy egy adott helyzetben mennyire volt az adott cselekvés célszerű, hatékony, etikus, stb. Az értékelés végén mondhatjuk azt, hogy igen, ez meg ez jó volt, de ezt vagy azt másképp is csinálhattuk volna. Ezt a folyamatot egy idő után persze egyedül is képesek leszünk elvégezni, de mire eljutunk erre a szintre, rengeteg különféle visszajelzésre van szükségünk életünk különböző szereplőitől. Meg kell tapasztalnunk, hogy amit csinálunk, az nem egyformán vált ki elismerést mindenkiből, hogy ugyanarra az alkotásunkra vagy tettünkre kaphatunk egyidőben nekünk tetsző és tőlünk idegen reakciókat is, hogy ugyanaz az ember is néha dicsér, máskor elmarasztal. Meg kell tapasztanunk azt, hogy az, hogy valakinek más a véleménye, az fakadhat eltérő nézőpontból – és megismerhetünk a miénktől eltérő nézőpontokat is. Megtanulhatjuk, hogy az eltérő vélemény nem kell, hogy ellenségeskedést szüljön, barátok véleménye is térhet el egymástól. Meg kell tanulnunk úgy beszélnünk saját nézőpontunkról és véleményünkről, hogy az ne bántson mást. Meg kell tanulnunk nem zsigerből megbántódni azon, ha valaki másképp lát valamit, mint mi. Meg kell tanulnunk meghallgatni egymást, tisztelni az eltérő véleményt is. Jó, ha megtanulunk úgy fogalmazni, hogy tényleg azt mondjuk, amit mondani szeretnénk. Jó, ha megtapasztaljuk, muilyen mások előtt beszélni. Hogy milyen közösen gondolkodni. Jó, ha tudunk együtt nevetni és az is jó, ha érzékennyé válunk mások problémáira, mert nem kell mindent átélnünk ahhoz, hogy megértsük, mit él át valaki más.

Az önismereti alkotócsoportokban azért vagyunk viszonylag kevesen, hogy jusson idő mindenre és jusson személyes figyelem mindenkire. Megtanulunk beszélni egymással. Megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor nem kell rohanni. Megtanulunk elmélyedni az alkotásban, saját gondolatainkban. Megtanuljuk felismerni saját érzelmeinket és megtapasztaljuk, hogy nem kell félnünk tőlük. Elkezdjük megismerni saját erősségeinket, rálátunk, hogy hogyan fejleszthetjük azokat a részeinket, amelyekben még fejlődnünk kell.

Mindezt hogyan? Beszélgetünk. Mesét, verset hallgatunk. Néha írunk is. Zenét hallgatunk. Festünk, rajzolunk, agyagozunk, vágunk, ragasztunk. Csendben vagyunk, aztán megint beszélgetünk. Rájövünk, hogy mindenkinek van véleménye, beszélgetni kezdünk. Eleinte ismeretlenek vagyunk egymásnak, de nagyon gyorsan telik az idő, és rövid idő múltán úgy érezzük, hogy megkedveltük a csoporttagokat. Aztán rádöbbenünk arra is, hogy ők is kedvelnek minket, mert mindenkiben van valami szerethető. Sokszor még magunkat is megkedveljük. És elkezdjük értékelni azt, amit tudunk. Rálátunk saját magunkra. Valahol itt kezdődik az önismeret – és mindig tudjuk mélyíteni, színesíteni az ismereteinket saját magunkról.

A csoport minimum 5 fővel indul és maximum 9 fővel működik.

A 30 órás csoportfoglalkozás ára fejenként 45.000 Ft, amely tartalmazza a csoportban felhasználandó eszközöket, anyagokat (papírok, kréták, festékekek, agyag, ragasztó, stb.), a helyiséghasználat árát és a csoportvezető művészetterapeuta díjazását. Az ár nem tartalmaz étkezést, a napi étkezésről mindenki maga gondoskodik. A csoportfoglalkozás OTP SZÉP kártyával is fizethető,.

Szeretettel várom az érdeklődő kamaszokat és szüleiket!

holdciklus@gmail.com, illetve 06 30 279 4098

Nyári önismereti alkotócsoport kamaszoknak – június 19-23.

Az év fénypontja a nyár, a nyár fénypontjai pedig az alkotócsoportok. Az idei nyár első csoportját június 19-23-ig tervezem, önismereti fókusszal kamaszoknak. A kamaszkor a nagy átalakulások ideje, csiribá, csiribú, abrakadabra, legyen a gyerekből felnőtt! Jó lenne? Talán kevésbé lenne fárasztó és megterhelő, de biztosan rengeteg izgalmas kalandról is lemaradnánk, ha egyik pillanatról a másikra kéne felnőtté válnunk. Mert a felnőtté válás folyamata izgalmas, küzdelmes, nehéz és gyönyörű egyszerre. Az önismereti csoportok abban segítenek, hogy jobban odataláljunk saját magunkhoz.

A nyári csoportokban öt napon át 9-15 óráig alkotunk, beszélgetünk, ismerkedünk a többiekkel, de főképp saját magunkkal. Játszunk, olvasunk, zenét hallgatunk, és mindenek felett rengeteget alkotunk: festünk, rajzolunk, agyagozunk, kollázst és montázst készítünk – és az alkotásain által jutunk egyre közelebb saját magunkhoz.

A csoport minimum 5 fővel indul és maximum 9 fővel működik.

A 30 órás csoportfoglalkozás ára fejenként 45.000 Ft, amely tartalmazza a csoportban felhasználandó eszközöket, anyagokat (papírok, kréták, festékekek, agyag, ragasztó, stb.), a helyiséghasználat árát és a csoportvezető művészetterapeuta díjazását. Az ár nem tartalmaz étkezést, a napi étkezésről mindenki maga gondoskodik. A csoportfoglalkozás OTP SZÉP kártyával is fizethető,.

Szeretettel várom az érdeklődő kamaszokat és szüleiket!

holdciklus@gmail.com, illetve 06 30 279 4098

Kereslet – kínálat

Sokan keresnek online csoportokat a covid visszaszorulását követően is – és ez érthető igény, hiszen rengeteg időt meg tudunk spórolni azzal, ha nem utazunk sehová, le tudjuk nullázni a terembérletet, ha mindenki a saját otthonából jelentkezik be – és amire piaci igény mutatkozik, arra hamarosan megjelenik a kínálat is. Úgy tűnik, mindenki jól jár. Érdemes azonban nagyon körültekintően végiggondolni, hogy megéri-e, ugyanis nem minden onlinosítható tetemesebb veszteségek nélkül – és van, ami még azzal sem.

Vannak olyan módszerek, amelyeknél számít a térköztartás, az egymáshoz való közelség vagy távolság, ahol szerepe van az érintéseknek, a mozdulatoknak, az illatoknak – ezek online sosem fognak hitelesen működni. Pszichodráma csoportot én sosem választanék online, olyan lenne, mint egy online ebéden részt venni. Látjuk a terített asztalt, de venni nem tudunk róla, inkább csak fokozza az éhségünket és a vágyakozásunkat, mintsem kielégítene bármilyen valós szükségletet.

Vannak olyan módszerek, ahol némi megalkuvással lemondhatunk arról, hogy kézbe vegyük, megtapintsuk, megszaglásszuk az alkotásokat. A művészetterápiát, ahol képzőművészeti alkotásokat hozunk létre egy közös térben, én hatékonyabbnak és egyben hitelesebbnek is tartom személyes jelenléttel, túl sok olyan fontos elem vész el belőle, ami mond valamit rólunk, nekünk – de nem tartom kizártnak, hogy erős szükséghelyzetben egy nagyon jól képzett és tapasztalt terapeuta így is kézben tudja tartani a folyamatot és képes kezelni a megoldást igénylő helyzeteket.

Az irodalomterápiás módszertan tényleg hatékonyan és hitelesen működik az online térben is – de még erre is azt mondom, hogy ha van valakinek lehetősége jelenléti csoportba menni, tegye azt.

Mindenképpen erősen javaslom, hogy mielőtt bárki akár egyéni, akár csoportterápiát választana, nézze meg alaposan, hogy ki(k) vezeti(k) az adott ülést vagy csoportfolyamatot. Egy felelős szakember sosem indít olyan csoportot, amiről tudható, hogy nem működik, mert szakmaiatlan és hiteltelen lenne. Egy felelős szakember nem indít online csoportot olyan módszerrel, ami igényli a személyes jelenlétet. Egy felelős szakember nem indít naponta több online csoportot csak azért, mert lenne rá jelentkező – mert egy felelős szakember tudja, hogy minden csoport rengeteg időt és energiát igényel a személyes találkozással töltött időn túl is. Felkészülést, a dokumentációt, szupervíziós alkalmakat. Egy felelős szakember nem elsősorban a bevételekre optimalizálja a működését – bár természetesen nem mellékes szál a megélhetés sem – de a szakmaiság megtartása soha nem szenvedhet csorbát és nem írható felül semmilyen kényelmi vagy anyagi szemponttal.

Fejlesszétek az önismereteteket, építsétek magatokat, járjatok csoportokba – de tegyétek körültekintően 🙂

 

Pedagógusokat támogató 7 alkalmas ingyenes irodalomterápiás csoport

A Pécsi Tudományegyetem Irodalomterápia (Biblioterápia) szakának végzős hallgatója vagyok. A most meghirdetett csoport csoportfolyamatainak megtervezéséből, megtartásából és elemzéséből írom a szakdolgozatomat. A csoport tagjai a szakdolgozatban sehol nem kerülnek név szerinti említésre, és a szakdolgozat anonimizálása során minden olyan jellemzőt kihagyok, amely bármely résztvevőt beazonosíthatná.
Az irodalomterápiás csoportba azoknak a pedagógusoknak a jelentkezését várom, akik szeretnék az irodalom segítségével oldani a bennük felgyülemlett feszültségeket, erőt gyűjteni a folytatáshoz vagy a továbblépéshez. Számtalanszor megtapasztaltuk már, hogy a körülmények nagyon sokszor nem tőlünk függenek – de az már igen, hogy hogyan reagálunk mindarra, ami körülvesz bennünket. Nem mindegy, hogy passzívan elszenvedjük vagy aktívan alakítjuk saját sorsunkat. A helyzetekre adott reakcióinkat mindig befolyásolja az önismeretünk, önértékelésünk, önbizalmunk, a 7 alkalmas csoportfolyamat során ezekhez szerzünk muníciót.
A csoportban való részvételnek nem előfeltétele semmiféle irodalmi előképzettség vagy tehetség, nem kizárólag irodalomtanárokat várok – bár természetesen őket is szeretettel látom.
A csoportban való munkához minden eszközt biztosítok, nem kell semmit beszerezni vagy hozni.
A csoportfolyamat hét, egymással összefüggő alkalomból áll, heti egyszer találkozunk, csütörtökönként 17-19 óráig. A csoport maximum 12 főből áll, és kizárólag akkor indul el, ha legalább 6 fő jelentkezik, zárt jelenléti csoportként működik, a hét alkalmas folyamat során új tagok nem csatlakozhatnak.
Részvételi feltételek:
A csoporton való részvétel ingyenes, de elköteleződést kíván.
A csoport úgynevezett szakdolgozati csoport, vagyis a csoportfolyamatokból készítem el a szakdolgozatomat. A szakdolgozat kötelezően anonimizált, vagyis a résztvevő csoporttagok egyike sem lesz semmilyen módon felismerhető vagy azonosítható a dolgozat alapján.
A csoportba való felvételt minden jelentkező esetében egy úgynevezett „első interjú” előzi meg, ahol a résztvevők megismerkedhetnek a terapeuta-jelölttel és közösen tisztázhatjuk a felmerülő kérdéseket. Az első interjú egyeztetett időpontban és formában (online vagy személyesen) négyszemközt történik január első felében.
A csoport Budapesten a 14. kerületben a Zuglói Civil Házban (1144 Budapest, Csertő park 12.) fog működni, január 19-től kezdődően csütörtökönként 17-19 óráig.
A csoportot Németh Márta szociológus, komplex művészetterapeuta, és képzésben lévő irodalomterapeuta vezeti. Szeretettel várom a jelentkezőket, hogy együtt haladjunk egy darabig az úton.
Facebook esemény: https://fb.me/e/2p86iNXBM

További információ elérhető a: http://nemethmarta.hu/ honlapon, illetve kérhető a holdciklus@gmail.hu e-mail címen és (korlátozott időben) a 06 30 279 4098-as telefonszámon.

Ez SZÉP!

Mostantól a foglalkozások OTP SZÉP kártyával is fizethetők – idén december 31-ig bármelyik, azt követően pedig a SZABADIDŐ zsebből.

A legértékesebb szabadidő az, ami a testi, lelki, szellemi egészségünket, felfrissülésünket szolgálja. A meseterápia és a művészetterápia olyan módszerek, amelyek a szabadidő tartalmas, szórakoztató eltöltéseként is megállják a helyüket, de a terapeuta támogató jelenlétével csoportban vagy egyénileg végzett alkotófolyamat az öröm mellett épít, gyógyít, segít jobbá tenni az emberi kapcsolatainkat másokkal és segít saját belső békénk elérésében is, oldja a felgyülemlett feszültséget, stresszt – és igen, még szépít is!

Egy nehéz poszt

Jó másfél hónapja, nyár közepén kezdtem el hirdetni egy csoportot, Megküzdési stratégiák címmel. Mire meghirdettem, túl voltam jó néhány órán, amit beletettem ebbe a tematikába. Kitaláltam, milyen állomásokon át ívelne a folyamat, mikor, milyen verset, szöveget olvasnék fel, milyen zenét hallgatnánk hozzá, milyen témákat érintenénk mindenképpen ahhoz, hogy a tízalkalmas folyamat végén mindenki úgy érezze, gazdagodott. Persze a folyamatot mindig alakítják a résztvevők is, ezért ki lehet tűzni sarokpontokat, de a teljes folyamatot nem lehet pontosan kitalálni, leírni, hiszen minden csoport más és más, a konkrét résztvevők személyiségétől és aktuális élethelyzetétől sosem független. A csoportba öten jelentkeztek – és a csoport végül mégsem jött létre, mert végül kevesen voltak.

Hány ember kell egy csoporthoz? Szociológiai értelemben minimum három. Művészetterápiás csoportokban az ideális a 5-9 fő, ennél több emberrel nehéz lenne dolgozni, mert nem jutna mindenkire elég idő és elég figyelem. Ennél kevesebbel nem elég hatékony, folyton változó, előre bejósolhatatlan  létszámmal viszont szinte lehetetlen. A művészetterápiás módszert ugyan egyéni terápiákra is lehet használni, de másképp épül fel egy-egy alkalom, ha egyénileg dologozunk valakivel és másképp, ha csoportban. Kétszemélyes helyzetben mások a hangsúlyok, más az ütemezés és némileg a feladatok is módosulnak a csoportban történő munkához képest. Amikor csoportot tervezek, úgy számolom ki az egyes alkalmak témáit és feladatait, hogy mindenkire elegendő idő jusson. Ha öt főre tervezem az alkalmat, az bizony két emberrel döcögni fog, ott rögtönözni kell.  Persze mindig rugalmasnak kell lenni, de ez plusz alkalmazkodást is kíván. Nemcsak tőlem, a jelen lévő csoporttagoktól is. Ha csoportfeladatot tervezek öt-hat főre, az páros munkában nem úgy fog működni. És hogy hogyan lesz az öt jelentkezőből kettő? Vis major. Bármi közbejöhet. Bármi, ha nem elég fontos az ottlét. És néhány dolog még akkor is, ha valóban fontos.

Különösen nehéz, ha a bizalomépítés időszakának kezdetén, épp az első alkalom sérül, mert azt szinte lehetetlen helyreállítani. Akár önhibáján kívül nem tudott eljönni valaki mégsem, akár az a helyzet áll elő, hogy kiderül, valaki nem ismeri az elköteleződés, a szavahihetőség, a másokért is vállalt felelősség fogalmát, a csoport borul. Ha egy emberrel történik valami, kivédhető. Az első alkalom egy hiányzóval is nagyon nehéz helyzetet teremt, két hiányzóval alapvetően változik meg – és öt ember helyett kettővel megcsinálni ugyanazt, az lehetetlen.  Aki felelőtlen saját vállalásait tekintve, az ilyenkor nemcsak a saját épülését akadályozza meg és veszélyezteti, hanem a jelenlévő többiekét is. Ha az első alkalomkor több irányból is sérül a csoport, elvész a bizalom, a beletett idő, a sok előzetes munka, és az addig ráköltött pénz is – hiszen nincs ingyen sem az idő, sem a teremfoglalás, sem az eszközök.

Persze mindenből lehet tanulni, még ha nem is mindenből esik jól tanulni. Nagy tanulság, hogy bármennyire is szeretek egy témát, nem szabad jobban akarni egy csoport létrejöttét, mint ahogyan azt a résztvevők akarják. Türelmesen ki kell várni, amíg megfelelő számú jelentkező összejön, nem szabad sürgetni, sem korábban, sem kevesebb emberrel elindítani.

És végül: nem szabad feladni. Akkor sem, ha úgy tűnik, túl nagy veszteség és fájó kudarc elengedni. Meg lehet csinálni máskor, másutt, másokkal, kicsit másképp – hiszen minden megvalósult vagy megvalósulatlan folyamattal épül és fejlődik a terapeuta is.

Beszámoló a betekintőről

Nagyon készültem erre az alkalomra, eleinte úgy is tűnt, hogy a betekintő csoport betelt – végül mégis családiasan kis létszámban töltöttük a délutánt. A résztvevők egyike sem vett még részt hasonló programon, a technikákat is csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem ismerték. Hamarosan kapunk tőlük néhány sornyi írásos visszajelzést – de addig is hozzájárultak ahhoz, hogy megmutassam az alkotásaikat.

Az első téma az ősz volt, illetve a változások, ehhez porpasztell krétát használtunk, a második alkotás pedig egy válasz arra a kérdésre, hogy „mi a jó?” – ezt montázzsal oldottuk meg.