Németh Márta

Egyáltalán kicsoda a coach?

Sokszor merül fel a kérdés leendő ügyfelekben, hogy vajon a coach az pszichológus-e. Nos, elképzelhető, hogy alapvégzettségét tekintve az – mint ahogyan az is elképzelhető, hogy nem az. A coach eredeti végzettsége bármi lehet, akár pszichológus is. Vagy szociológus, vagy orvos, vagy tanár, vagy közgazdász, vagy mérnök, vagy jogász, színész – és a sor szinte a végtelenségig folytatható.

A pszichológia, mint kiinduló szakma persze sok tekintetben „adja magát”. A hivatásszerűen lélektannal foglalkozó szakemberben sok adottságnak meg kell lennie, amely tulajdonságokat a jó coachnak is birtokolnia kell. A pszichológia, mint szakma azonban mintha kissé levette volna a kezét az egészséges emberek önfejlődését támogatóként kísérő lehetőségekről. A kutatók, laboratóriumi kísérletekkel foglalkozó pszichológusok külső szemlélőként megfigyelik alanyaik viselkedését, a klinikai pszichológia és a pszichiátria pedig a patológiás folyamatokra koncentrál inkább, kevésbé az amúgy egészséges egyén önfejlesztési törekvéseire, mindennapi életvezetési problémáira, konkrét döntési helyzeteire. Ez a terület megmarad tehát a coachoknak – akik viszont a pszichológiában szokásos módszertanhoz képest egy sor speciális technikát is alkalmaznak.

A coach tehát (optimális esetben) olyan szakember, aki életcéljának, hivatásának tekinti, hogy különféle szakmai vagy személyes döntéshelyzetekben, megoldatlan élethelyzetekben támogassa, segítse a hozzá fordulókat – és aki a jó szándékon túl ért is ehhez.

Mert a coachingot lehet tanulni, önálló módszertana és eszközrendszere van. Léteznek olyan iskolák, ahol coachokat képeznek. A felvételi eljárás és a belépési elvárások iskolánként eltérőek, a vizsgák viszont – akkreditált képzést véve alapul – nagyjából egységesek. Ez minőségbiztosítási okból van így, az ügyfél érdekeit szolgálja, hogy a kliens biztosan tudhassa, ha akkreditált intézményben végzett coachhoz fordul, az rendelkezik azzal a módszertani háttérrel, amellyel képes eredményes munkát végezni.

Mivel a coaching, mint szakma, viszonylag friss – különösen Magyarországon csak az utóbbi évtizedben kezd a nagyközönség számára is észrevehető módon teret hódítani magának – találkozhatunk olyan coachcsal is, aki tudását nem mélyítette el egyik coachinggal foglalkozó iskolában sem, pusztán saját személyes gyakorlatára hagyatkozik. Ha nem személyes ajánlás révén jutunk el valakihez, vagy nincs róla korábbi (esetleg más irányú) személyes tapasztalatunk, érdemes referenciát kérni attól, akihez fordulni szeretnénk – akár a végzettségéről, akár korábbi szakmai tapasztalatairól.

Hogy ne ártson, hanem valóban támogasson.

Ismerjem? Ne ismerjem?

Menjek egy vadidegenhez? Vagy forduljak az ismerősömhöz? Ki lehet jó coach számomra?

Jó hír, hogy bármelyikük lehet jó választás – viszont bármelyikkel lehet melléfogni is. A konklúzió? Ne az alapján válasszunk coachot, hogy ismerős-e korábbról vagy sem. Az aktuálisan megoldandó probléma jellege legyen inkább döntő – és olyat válasszunk, akiről úgy gondoljuk, hogy az adott probléma megoldásához a leghatékonyabb támogatást ő tudja adni. Az nagyon fontos azonban, hogy ha ismerőst választunk is coachnak, az adott kérdésben semmiképp ne legyen érintett!

Az idegenek közt pedig lehet válogatni. Az első megbeszélés szinte mindenkinél ingyenes – ez arra ad lehetőséget, hogy felmérjük, elég rokonszenves-e, eléggé hitelesnek ítéljük-e, meg tudunk-e bízni benne, elképzelhető-e, hogy egy ideig vele osztjuk meg a gondolatainkat – ezek a kérdések ugyanis nagyon fontosak annak az eldöntéséhez, hogy el tudjuk-e fogadni a segítségét a megoldás felé vezető úton.

Az első találkozás nemcsak az ügyfél, hanem a coach számára is tájékozódás jellegű: felkészült-e az adott kérdés megoldásában megfelelő támaszt nyújtani az ügyfélnek, képes-e vele hosszabb-rövidebb távon együttműködni – illetve megvizsgálja, hogy az ügyfél által hozott téma vagy problémakör valóban a coaching hatáskörébe tartozik vagy esetleg másfajta szakértelmet (orvos, pszichológus, stb.) igényel-e.

Ki menjen coach-hoz?

Bárki. Bárki, aki úgy érzi, egyedül nem boldogul egy problémával. Bárki, aki egy külső megfigyelőt szívesebben avatna be, esetleg szívesebben terhelne a problémával, mint családtagjait, barátait, ismerőseit.

Sokan érzik úgy, hogy coachhoz fordulni egyenlő azzal, hogy bevallják a gyengeségüket, tehetetlenségüket. Nos, én nem így gondolom. Azt hiszem, mindannyian számtalan kisebb-nagyobb problémával szembesülünk nap mint nap akár a magánéletünkben, akár a munkavállalással, tanulmányainkkal (és a sor a végtelenségig finomítható, folytatható) kapcsolatban. A többségüket kezeljük, ezért is működik. Hol jobban, hogy kevésbé, de mindannyian működtetjük az életünket.

Vannak olyan témák, olyan konkrét helyzetek, olyan félelmek, olyan elakadások, amelyeken egyedül nem, vagy csak túl lassan, túl nagy erőfeszítések árán jutunk túl, mert újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk, újra és újra elhatározunk dolgokat – amelyeket aztán újra és újra nem csinálunk meg vagy nem úgy csinálunk meg, ahogyan szeretnénk. Többségünknek vannak olyan problémái, amelyeket nem akar a közvetlen környezetével megosztani. Mert érintettek. Mert mindig ugyanoda lyukadunk ki velük. Mert túl közel állnak hozzánk. Mert túl intim a probléma, amiben döntést kell hoznunk. Sok okunk lehet arra, hogy egy ismeretlen embert – tegyük gyorsan hozzá: egy ismeretlen szakembert – keresünk fel segítségért, támaszért.

A coaching segít abban, hogy mihamarabb megoldást találjunk arra, amit meg kell oldanunk.

Nem ciki taxit hívni, ha sietünk. A taxizás nem annak a bizonyítéka, hogy alkalmatlanok vagyunk a vezetésre és képtelenek vagyunk önerőből eljutni valahová, hanem racionális megoldás arra, hogy eljussunk oda, ahová szeretnénk. Ezer okunk lehet arra, hogy miért a taxit választjuk.

Nem ciki étteremben étkezni (sőt, a közétkeztetést sem ciki igénybe venni), nem annak a bizonyítéka, hogy mi magunk képtelenek lennénk egy ebéd vagy vacsora összeállítására – racionális megoldás arra, hogy étkezzünk valahol. Ezer okunk lehet arra, hogy miért az éttermet választjuk.

Nem ciki mások szakértelmét segítségül hívni, amikor arra van szükségünk.

Ezer okunk lehet arra, hogy miért a coachingot választjuk. Mert bárki választhatja.

Mi történik majd ott?

– Talán majd egy coach oldja meg minden problémámat?

– Nem, a problémát magad fogod megoldani a coach nyújtotta támogatást felhasználva.

– Ha elmegyek a coachoz, egyszerre minden problémám megoldódik?

– Nem. Mint ahogy ha beülsz egy taxiba, sem jutsz el egyszerre mindenhová.

– Hanem? Hogyan kell elképzelni? Miben segít?

– A coach meghallgat és beszélget veled. A te idődben csak rád figyel. Többek közt ezért képes arra, hogy meghalljon olyan dolgokat is, amelyeket csak félig mondasz ki, és olyanokat is, amelyeket a környezeted nem hall meg, noha évek óta üvöltöd a képükbe.

– Hogyan hall meg ilyesmiket?

– Rád figyel, és csak rád a te időd alatt. Elsősorban a rád koncentrált figyelmével segít abban, hogy egy nagyobb problémahalmazból kiválaszd azt a konkrét célt, amin vele dolgozni akarsz. Hogy ne egyszerre akarj megszabadulni minden nyűgtől és ne egyszerre akarj elérni minden célt, mert ez a törekvés máris magában hordaná a sikertelenséget. A coach pedig abban érdekelt – miképp te magad is – hogy sikeres legyen az együttműködésetek. Tehát elkezdtek együtt dolgozni azon, hogy ez az általad kitűzött cél világos és érthető legyen, hogy találj eszközöket magadban ahhoz, hogy elérd saját célodat. És a coach végigkísér ezen a folyamaton és támogat, például abban, hogy ne térítsenek el a kitűzött céltól más dolgok – mert annyiszor közbejön valami, amitől nem tudsz a célra koncentrálni. A coach segít a céltudatosságban. Támogat az észrevételeivel, a kérdéseivel, a meglátásaival, az emlékezetével, esetleg egy kávéval, egy teával, egy mosollyal… és sok minden mással. Időnként akár tanácsokkal is. Mert noha a coach nem tanácsadó, de a coaching folyamatának része lehet időnként néhány tanács is. Amit a magad döntése alapján elfogadsz vagy elvetsz. A coachnak sokféle eszköz és technika áll rendelkezésére ahhoz, hogy jobban meglásd magad a tükörben.

Kulcs a változáshoz – avagy egy coach a változáshoz

A coaching egy olyan folyamat, melynek során megvilágosodnak a homályos pontok, átláthatóbbá válnak a kusza helyzetek és végre megtehetőek lesznek a nagyon vágyott és nagyon szükséges, de korábban valamiért meg nem lépett lépések.

A coach dolga az, hogy támogassa a hozzá fordulót abban, hogy átlássa saját dolgait, feltegye saját kérdéseit, megtalálja saját válaszait és aztán a saját útját járja.

A coach egy karó a felnövekvő fa mellett. Leszúrják a fa mellé, de nem helyettesíti a fát, nem éli a fa életét, nem hoz helyette levelet, gyümölcsöt, nem gyökeredzik helyette a földbe – addig áll ott, amíg a fának szüksége van támaszra. Ha a fa megerősödött, a karó kihúzható és átállítható egy másik növény mellé. Ha a fa ágai a sok gyümölcstől elnehezedtek vagy valami miatt megsérültek, a karó visszaállítható és újra támasztékot nyújthat egy új helyzetben – nincs rá állandó szükség, de sokféle élethelyzetben jöhet jól.