Kereslet – kínálat

Sokan keresnek online csoportokat a covid visszaszorulását követően is – és ez érthető igény, hiszen rengeteg időt meg tudunk spórolni azzal, ha nem utazunk sehová, le tudjuk nullázni a terembérletet, ha mindenki a saját otthonából jelentkezik be – és amire piaci igény mutatkozik, arra hamarosan megjelenik a kínálat is. Úgy tűnik, mindenki jól jár. Érdemes azonban nagyon körültekintően végiggondolni, hogy megéri-e, ugyanis nem minden onlinosítható tetemesebb veszteségek nélkül – és van, ami még azzal sem.

Vannak olyan módszerek, amelyeknél számít a térköztartás, az egymáshoz való közelség vagy távolság, ahol szerepe van az érintéseknek, a mozdulatoknak, az illatoknak – ezek online sosem fognak hitelesen működni. Pszichodráma csoportot én sosem választanék online, olyan lenne, mint egy online ebéden részt venni. Látjuk a terített asztalt, de venni nem tudunk róla, inkább csak fokozza az éhségünket és a vágyakozásunkat, mintsem kielégítene bármilyen valós szükségletet.

Vannak olyan módszerek, ahol némi megalkuvással lemondhatunk arról, hogy kézbe vegyük, megtapintsuk, megszaglásszuk az alkotásokat. A művészetterápiát, ahol képzőművészeti alkotásokat hozunk létre egy közös térben, én hatékonyabbnak és egyben hitelesebbnek is tartom személyes jelenléttel, túl sok olyan fontos elem vész el belőle, ami mond valamit rólunk, nekünk – de nem tartom kizártnak, hogy erős szükséghelyzetben egy nagyon jól képzett és tapasztalt terapeuta így is kézben tudja tartani a folyamatot és képes kezelni a megoldást igénylő helyzeteket.

Az irodalomterápiás módszertan tényleg hatékonyan és hitelesen működik az online térben is – de még erre is azt mondom, hogy ha van valakinek lehetősége jelenléti csoportba menni, tegye azt.

Mindenképpen erősen javaslom, hogy mielőtt bárki akár egyéni, akár csoportterápiát választana, nézze meg alaposan, hogy ki(k) vezeti(k) az adott ülést vagy csoportfolyamatot. Egy felelős szakember sosem indít olyan csoportot, amiről tudható, hogy nem működik, mert szakmaiatlan és hiteltelen lenne. Egy felelős szakember nem indít online csoportot olyan módszerrel, ami igényli a személyes jelenlétet. Egy felelős szakember nem indít naponta több online csoportot csak azért, mert lenne rá jelentkező – mert egy felelős szakember tudja, hogy minden csoport rengeteg időt és energiát igényel a személyes találkozással töltött időn túl is. Felkészülést, a dokumentációt, szupervíziós alkalmakat. Egy felelős szakember nem elsősorban a bevételekre optimalizálja a működését – bár természetesen nem mellékes szál a megélhetés sem – de a szakmaiság megtartása soha nem szenvedhet csorbát és nem írható felül semmilyen kényelmi vagy anyagi szemponttal.

Fejlesszétek az önismereteteket, építsétek magatokat, járjatok csoportokba – de tegyétek körültekintően 🙂

 

Pedagógusokat támogató 7 alkalmas ingyenes irodalomterápiás csoport

A Pécsi Tudományegyetem Irodalomterápia (Biblioterápia) szakának végzős hallgatója vagyok. A most meghirdetett csoport csoportfolyamatainak megtervezéséből, megtartásából és elemzéséből írom a szakdolgozatomat. A csoport tagjai a szakdolgozatban sehol nem kerülnek név szerinti említésre, és a szakdolgozat anonimizálása során minden olyan jellemzőt kihagyok, amely bármely résztvevőt beazonosíthatná.
Az irodalomterápiás csoportba azoknak a pedagógusoknak a jelentkezését várom, akik szeretnék az irodalom segítségével oldani a bennük felgyülemlett feszültségeket, erőt gyűjteni a folytatáshoz vagy a továbblépéshez. Számtalanszor megtapasztaltuk már, hogy a körülmények nagyon sokszor nem tőlünk függenek – de az már igen, hogy hogyan reagálunk mindarra, ami körülvesz bennünket. Nem mindegy, hogy passzívan elszenvedjük vagy aktívan alakítjuk saját sorsunkat. A helyzetekre adott reakcióinkat mindig befolyásolja az önismeretünk, önértékelésünk, önbizalmunk, a 7 alkalmas csoportfolyamat során ezekhez szerzünk muníciót.
A csoportban való részvételnek nem előfeltétele semmiféle irodalmi előképzettség vagy tehetség, nem kizárólag irodalomtanárokat várok – bár természetesen őket is szeretettel látom.
A csoportban való munkához minden eszközt biztosítok, nem kell semmit beszerezni vagy hozni.
A csoportfolyamat hét, egymással összefüggő alkalomból áll, heti egyszer találkozunk, csütörtökönként 17-19 óráig. A csoport maximum 12 főből áll, és kizárólag akkor indul el, ha legalább 6 fő jelentkezik, zárt jelenléti csoportként működik, a hét alkalmas folyamat során új tagok nem csatlakozhatnak.
Részvételi feltételek:
A csoporton való részvétel ingyenes, de elköteleződést kíván.
A csoport úgynevezett szakdolgozati csoport, vagyis a csoportfolyamatokból készítem el a szakdolgozatomat. A szakdolgozat kötelezően anonimizált, vagyis a résztvevő csoporttagok egyike sem lesz semmilyen módon felismerhető vagy azonosítható a dolgozat alapján.
A csoportba való felvételt minden jelentkező esetében egy úgynevezett “első interjú” előzi meg, ahol a résztvevők megismerkedhetnek a terapeuta-jelölttel és közösen tisztázhatjuk a felmerülő kérdéseket. Az első interjú egyeztetett időpontban és formában (online vagy személyesen) négyszemközt történik január első felében.
A csoport Budapesten a 14. kerületben a Zuglói Civil Házban (1144 Budapest, Csertő park 12.) fog működni, január 19-től kezdődően csütörtökönként 17-19 óráig.
A csoportot Németh Márta szociológus, komplex művészetterapeuta, és képzésben lévő irodalomterapeuta vezeti. Szeretettel várom a jelentkezőket, hogy együtt haladjunk egy darabig az úton.
Facebook esemény: https://fb.me/e/2p86iNXBM

További információ elérhető a: http://nemethmarta.hu/ honlapon, illetve kérhető a holdciklus@gmail.hu e-mail címen és (korlátozott időben) a 06 30 279 4098-as telefonszámon.

Ez SZÉP!

Mostantól a foglalkozások OTP SZÉP kártyával is fizethetők – idén december 31-ig bármelyik, azt követően pedig a SZABADIDŐ zsebből.

A legértékesebb szabadidő az, ami a testi, lelki, szellemi egészségünket, felfrissülésünket szolgálja. A meseterápia és a művészetterápia olyan módszerek, amelyek a szabadidő tartalmas, szórakoztató eltöltéseként is megállják a helyüket, de a terapeuta támogató jelenlétével csoportban vagy egyénileg végzett alkotófolyamat az öröm mellett épít, gyógyít, segít jobbá tenni az emberi kapcsolatainkat másokkal és segít saját belső békénk elérésében is, oldja a felgyülemlett feszültséget, stresszt – és igen, még szépít is!

Egy nehéz poszt

Jó másfél hónapja, nyár közepén kezdtem el hirdetni egy csoportot, Megküzdési stratégiák címmel. Mire meghirdettem, túl voltam jó néhány órán, amit beletettem ebbe a tematikába. Kitaláltam, milyen állomásokon át ívelne a folyamat, mikor, milyen verset, szöveget olvasnék fel, milyen zenét hallgatnánk hozzá, milyen témákat érintenénk mindenképpen ahhoz, hogy a tízalkalmas folyamat végén mindenki úgy érezze, gazdagodott. Persze a folyamatot mindig alakítják a résztvevők is, ezért ki lehet tűzni sarokpontokat, de a teljes folyamatot nem lehet pontosan kitalálni, leírni, hiszen minden csoport más és más, a konkrét résztvevők személyiségétől és aktuális élethelyzetétől sosem független. A csoportba öten jelentkeztek – és a csoport végül mégsem jött létre, mert végül kevesen voltak.

Hány ember kell egy csoporthoz? Szociológiai értelemben minimum három. Művészetterápiás csoportokban az ideális a 5-9 fő, ennél több emberrel nehéz lenne dolgozni, mert nem jutna mindenkire elég idő és elég figyelem. Ennél kevesebbel nem elég hatékony, folyton változó, előre bejósolhatatlan  létszámmal viszont szinte lehetetlen. A művészetterápiás módszert ugyan egyéni terápiákra is lehet használni, de másképp épül fel egy-egy alkalom, ha egyénileg dologozunk valakivel és másképp, ha csoportban. Kétszemélyes helyzetben mások a hangsúlyok, más az ütemezés és némileg a feladatok is módosulnak a csoportban történő munkához képest. Amikor csoportot tervezek, úgy számolom ki az egyes alkalmak témáit és feladatait, hogy mindenkire elegendő idő jusson. Ha öt főre tervezem az alkalmat, az bizony két emberrel döcögni fog, ott rögtönözni kell.  Persze mindig rugalmasnak kell lenni, de ez plusz alkalmazkodást is kíván. Nemcsak tőlem, a jelen lévő csoporttagoktól is. Ha csoportfeladatot tervezek öt-hat főre, az páros munkában nem úgy fog működni. És hogy hogyan lesz az öt jelentkezőből kettő? Vis major. Bármi közbejöhet. Bármi, ha nem elég fontos az ottlét. És néhány dolog még akkor is, ha valóban fontos.

Különösen nehéz, ha a bizalomépítés időszakának kezdetén, épp az első alkalom sérül, mert azt szinte lehetetlen helyreállítani. Akár önhibáján kívül nem tudott eljönni valaki mégsem, akár az a helyzet áll elő, hogy kiderül, valaki nem ismeri az elköteleződés, a szavahihetőség, a másokért is vállalt felelősség fogalmát, a csoport borul. Ha egy emberrel történik valami, kivédhető. Az első alkalom egy hiányzóval is nagyon nehéz helyzetet teremt, két hiányzóval alapvetően változik meg – és öt ember helyett kettővel megcsinálni ugyanazt, az lehetetlen.  Aki felelőtlen saját vállalásait tekintve, az ilyenkor nemcsak a saját épülését akadályozza meg és veszélyezteti, hanem a jelenlévő többiekét is. Ha az első alkalomkor több irányból is sérül a csoport, elvész a bizalom, a beletett idő, a sok előzetes munka, és az addig ráköltött pénz is – hiszen nincs ingyen sem az idő, sem a teremfoglalás, sem az eszközök.

Persze mindenből lehet tanulni, még ha nem is mindenből esik jól tanulni. Nagy tanulság, hogy bármennyire is szeretek egy témát, nem szabad jobban akarni egy csoport létrejöttét, mint ahogyan azt a résztvevők akarják. Türelmesen ki kell várni, amíg megfelelő számú jelentkező összejön, nem szabad sürgetni, sem korábban, sem kevesebb emberrel elindítani.

És végül: nem szabad feladni. Akkor sem, ha úgy tűnik, túl nagy veszteség és fájó kudarc elengedni. Meg lehet csinálni máskor, másutt, másokkal, kicsit másképp – hiszen minden megvalósult vagy megvalósulatlan folyamattal épül és fejlődik a terapeuta is.

De én tényleg nem tudok rajzolni! Nem baj?

A művészetterápiás foglalkozások semmiféle művészi előképzettséget vagy tehetséget nem igényelnek – halljuk, látjuk a hirdetésekben, és szóban is mindig elmondják a terapeuták. De vajon ez igaz? Tényleg nem kell tudni rajzolni? Nem kell kreativitás? Kézügyesség? Fantázia? Nem kell tudni, hogy miben más a porpasztell és az olajpasztell? Nem baj, ha valakinek tizenévesen volt utoljára festőecset a kezében? Nem gond, ha nem tudja, mi a különbség az akvarell és az akrilfesték közt? Olyan szívesen jelentkeznék – mondják sokan – de én tényleg nem tudok rajzolni! Sosem tudtam! Botfülem van, botkezem, botlábam… És erre a terapeuta azt feleli: semmiféle hátrányt nem szenved amiatt senki, hogy úgy hiszi magáról, hogy  nem tud rajzolni. Mert itt igazán nem kell tudni. De tényleg nem számít?

Nos, a hír igaz!

Ahhoz, hogy az alkotás terápiás hatásai érvényesüljenek, nem kell tudni rajzolni. Egy kicsit sem. Elég, ha valaki képes megfogni egy eszközt – krétát, cseruzát, ecsetet, agyagot, papírt, ollót, ragasztót – és képes nyomot hagyni vele. Ha el tudja vágni, össze tudja tépni, meg tudja gyűrni vagy ragasztóval be tudja kenni a papírt, már jó. Ha a kezébe vett kréta, ceruza, festék, tus nyomot hagy a papíron, már jó. Ha az agyagba bele tudja nyomni egy ujját, vagy ha egy darab agyagot megcsavar, már jó. Ha meghall egy zenét, verset, egyéb szöveget, és azon elgondolkodni, ha dúdolni kezdi, ha fejben folytatja, már jó.

Nem az esztétikailag is értékelhető alkotásokért dolgozunk. Az eszközök használata tanulható – ha valaki szeretne benne fejlődni, az lehetséges. A kreativitás, a kézügyesség, a fantázia fejleszthető, az ember változik – többek közt ezek a változások adják a terápiás hatást is.

Nem tilos persze esztitikailag is értékelhető alkotásokat létrehozni, de nem elvárás, nem cél. Mutatok néhány alkotást – mind más, de mind része volt a változásnak. Egyik sem ér többet vagy kevesebbet a többinél.

Ellentétek vonzásában

Április 2-án és 3-án 10-15 óráig kétnapos önismereti hétvégére várom a jelentkezőket, ahol kapcsolatainkkal, választásainkkal fogunk foglalkozni.  Alkotásaink segítségével szó eshet a párkapcsolatok mellett barátságokról, szülő-gyerek kapcsolatról, testvéri, munkatársi viszonyokról. A kétnapos foglalkozás ára 15.000 Ft. Egy-egy napra akkor lehet jelentkezni, ha a mindkét napra jelentkezők nem töltik meg a csoportot (minimum 5, maximum 9 fővel indul a csoport) – ebben az esetben egy nap díja 10.000 Ft.

Nőnapi ajándék

A Kiteljesedés programra március 7-én és 8-án 25%-os kedvezménnyel lehet jelentkezni, így a program teljes ára 36.750 Ft, amit előre utalással lehet teljesíteni. Részletfizetés ebben az esetben nem lehetséges. A kedvezmény 2022. március 7-én 0 órától március 8-án 24 óráig él – és ezzel a jelentkezés erre a programra le is zárul.

A fény születése

Az évnek ebben a hideg, ködös, sokszor sötétségbe burkolózó szakaszában, amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák, amikor nagyon vágyunk a melegségre és a fényre, különösen fontos megtalálnunk saját belső fényeinket. A csoportban ma mesét olvastunk/hallgattunk, majd arról beszélgettünk, hogy ki honnan meríti az erőt, ami a legnehezebb időszakokban is életben tartja és hajtja előre. Szó esett arról is, hogy kit mi motivál, mi tart meg, mi segít és támogat abban, hogy megvívja mindennapi harcait. A legfontosabb megtartó és teremtő erőt a kapcsolatokban, a bizalmon alapuló szövetségekben, a szeretetben, a barátságokban, szerelmekben, a másokhoz és az önmagunkhoz való hűségben találtuk meg.

 

Félelmek

A félelmeink sem azonosak. Sokszor homályosan, megfoghatatlanul gomolyognak bennünk, de ha megvizsgáljuk őket, kiderülhet, hogy van színük, formájuk, terjedelmük, intenzitásuk. Valamiből megszületnek, valamiből táplálkoznak. Honnan jönnek? Mi élteti őket? És a legfontosabb: hogyan tudjuk őket kezelni? Megbarátkozhatunk velük? Ártanak vagy segítenek? Megszelídíthetőek? Legyőzhetőek? Eltüntethetőek? Hogyan? Az érzelmek sokszor nehezen kifejezhetőek, ezért ha alkotásainkkal megjelenítjük a félelmeket, könnyebbé válik az is, hogy beszéljünk róluk.

Hol van, és milyen az az erő, amely segít eljutni a céljaidhoz?

Ma erről beszélgettünk, miután relaxáltunk, meghallgattunk egy mesét és elkészítettünk egy olajpasztell alkotást. A mesék meglódítják a képzeletünket, áthelyeznek egy másik világba, segítenek felismerni összefüggéseket, kérdéseket tesznek fel és válaszokat is adnak már meglévő kérdéseinkre. Amikor mesékkel dolgozunk, akkor használjuk a mesék varázslatos erejét, de nem ragaszkodunk ahhoz, hogy mindenáron a meséről szóljon az alkotás vagy a beszélgetés – a kérdés mindig az, hogy kit hogyan szólított meg a mese, kinek mi volt belőle fontos, mit hallott és mit nem hallott meg belőle. Néha mintha mindnyájan más-más mesét hallottunk volna.