Sokan talán egy-egy hirdetés kapcsán találkoznak először az irodalomterápiás csoport kifejezéssel – elsőre lehet vonzó, de riasztó is.
Miről szól ez a két óra? Mivel fogunk foglalkozni? Főképp önmagunkkal, némileg egymással. A mindenkori szöveg (ami lehet vers, próza, dalszöveg (a kedvenc együttesünké – vagy bármelyik másiké), rövidebb teljes mű (például novella, mese, tárca, újságcikk) vagy hosszabb mű (szépirodalmi regény, krimi, színdarab, stb) részlete, lehet kortárs vagy régebbi, vidám, szomorú, vicces – de bármi is lesz, valamiképp a jelenlévőkről vagy a jelenlévőkhöz fog szólni. Nem fog hasonlítani egy irodalomórához, inkább egy jó baráti beszélgetéshez, ami elgondolkodtat, megnevettet, megríkat, továbbgondolásra késztet.
Minden kiválasztott szöveg emberi viszonyokról, érzésekről, dilemmákról szól – ezekről fogunk beszélgetni. Rácsodálkozhatunk, hogy egy-egy alkotás milyen hasonló vagy éppen milyen különböző képeket hív elő belőlünk. Egy ilyen beszélgetésen nincsenek rossz kérdések és rossz válaszok – minden kérdés és válasz belőlünk fakad, és színesebbek leszünk azáltal, hogy megoszthatjuk egymással a gondolatainkat.
Az irodalomterápiás alkalmakon gyakran használunk különböző képkártyákat. A beszélgetésindító képkártyák vagy egyéb gyakorlatok megkönnyítik azt, hogy az egymásnak ismeretlen csoporttagok szóba elegyedhessenek egymással. Gyakran valamilyen hívószó mentén kell a képekből választani egyet-egyet. Szeptember 28-i hívószavunk a TALÁLKOZÁS.
Az irodalomterápiás csoportok a résztvevők teljes biztonsága érdekében titoktartás mellett működnek, ami azt jelenti, hogy nem szabad kivinni a csoportból semmilyen információt, amit a csoporttagok megosztanak egymással. De gyakorlatokról persze lehet beszélni, és elképzelt szituációkat is meg lehet osztani, olyanokat, amelyek nem történtek meg, de akár úgy is történhettek volna.
Amikor a kirakott képekből válogatnak a résztvevők egy megadott szempont alapján, akkor nagyon sok minden suhan át a fejükön. A találkozások mindenkiben más más belső mozit indítanak el, és a képek segítik azt, hogy ez a belső mozi elinduljon és működni kezdjen.
Bármelyik képről lehet beszélni a találkozások témánál, de mindenkit más kép szólít meg. Az egyik embernek az jut eszébe, hogy találkozik egymással a Föld a víz és az ég… egy másiknak a fejüket összedugó gyerekekről az villan be, amikor gyerekként először találkozott a mostani legjobb barátaival, és ennek már akár 50 éve is elmúlt. Egy harmadik résztvevőnek eszébe juthat az, hogy egy terített asztalnál összejön a család vagy egy baráti társaság, és fantasztikus beszélgetések alakulnak ki. A negyedik szomorúan kiválaszthat egy repülőt, mert neki a találkozások hiánya jut eszébe először, hogy milyen ritkán látja azokat a szeretteit, akik távol élnek tőle, és valakinek eszébe juthat az is hogy a könyvek olvasása során találkozunk történetekkel, találkozunk régi korokkal, és találkozunk saját magunkkal is.
Amint a résztvevők elkezdik megosztani egymással saját történeteiket, elkezdünk kapcsolódni egymáshoz, elkezdjük saját magunkra szabni mások gondolatait vagy érzéseit – hiszen mindannyian találkoztunk már gyerekkori barátságokkal, amelyek talán megmaradtak, talán megszakadtak, jó vagy rossz baráti vagy családi ebédekkel, mindannyian jártunk már a természetben és csodálkoztunk rá annak fenséges hatalmára, mindannyiunknak hiányzik valaki, és mindannyian el merültünk már egy -egy könyvben…
Hát így indul, vagy legalábbis így is indulhat egy irodalomterápiás csoport…
A következő csütörtökre akár te is bekapcsolódhatsz 
Regisztrálni a következő linken lehet:
